Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
6. Egyházi ügyek
összegeket; minden esetben a tanácsülés utalványozása alapján. 1821-ben Nagy Boldizsár kanonok kölcsönzött 1000 Ft-ot a pénztárnak, amit örököse kért vissza a várostól. A tanács azonban nem tudta kifizetni („a tornyok építésére ment el a pénz"); a pozsonyi kamarához fordult: a városi pénztárból kifizethető-e a követelés? 1824-ben Ybl Miklós, a plébániatemplom gondviselője jelentette, hogy a kasszában 500 Ft van. „Ezt a templomra kellene költeni, de egy fertályesztendő előtt erre nem kerül sor. Ezért ki kell adni kamatra" —javasolta. 213 A Szent Sebestyén-kápolna bevétele nem volt sok: 1745-ben pl. a Donátkápolnával együtt is csak 14 Ft. Amikor egyházzá alakult, nem maradtak el a hitelügyletek sem. Az 1770-es években 6% törvényes kamatra kölcsön adtak 100 Ft körüli összegeket. 1798-ban már a betáblázási könyvben is megjelent a Szent Sebestyén egyház: Szekfű Mihály és neje vett fel 100 Ft-ot. 1807-ben a külvárosi plébános kérte, hogy a város működjön közre a kintlévő 226 Ft és az utána járó kamat beszedésében. Itt is előfordult, hogy nem készpénzt, hanem kötelezvényt hagytak a pénztárra (pl. 1826-ban Ridinger Katalin 600 Ft-ot). A kötelezvényt a bevételek közé vezették be. 1827-ben a pénztár gondviselője jelentette, hogy Sárkány József felmondta azt a 4500 Ft-ot, amellyel neki tartoztak. A pénz kifizetésére kölcsönt kellett felvenni; ezt a bíró és a plébános együtt intézték. 214 Hasonló volt az egyházi alapítványi pénzek kezelése, ezeket ugyancsak kamatra adták kölcsön. Ilyen volt az Amáde bárónő által a jezsuita templom javára, illetve a katolikus árvák nevelésére tett 100000 Ft-os alapítvány. Ezt Sélyei Nagy Ignác püspök az egyházmegyei intézmények céljára sikertelenül próbálta megszerezni. 215 1797-ben egy volt jezsuita tett 500 Ft-os alapítványt kötelezvény formájában, „pro spirituali et corporali felicítate hujus... Civitatis, item pro tranquillo amplissimi Magistratus". A tanács az alapítványt a jegyzőkönyben örökítette meg, a bejegyzésről az egyházi pénztár gondnoka és a városi levéltár kapott másolatot. 1818-ban érkezett a városhoz Vurum József püspök levele: minden a város határában lévő és a jövőben felállítandó keresztekre, szent képekre, szobrokra tett alapítványról számadást kért. 1824-ben Ybl Miklós vállalta el, hogy a Kálvária, keresztek és egyéb alapítványok pénztáráról számadást készít. A pénztárakat — összesen 1000 Ft-ot — neki adták át. A tőkéket kamatra helyezte ki és ebből fedezte az alapítványi kifizetéseket. Az alapítványi pénztárat sohasem keverték össze az egyházi (templomi)-akkal. 216 A fenti pénztárakon kívül más egyházi — elsősorban szerzetesrendi — hitelügyletekről is tudunk a városban. 1732-ben feltűnnek a betáblázási jegyzőkönyvben a karmeliták; egy polgári házra 20 Ft-ot tábláztainak be. 1773-ban 213 Prot. sess. 1799. nov. 8. No 1315.; 1800. jún. 27. No 802.; 1804. máj. 28. No 686.; 1806. máj. 2. No 745.; dec. 4. No 1805—1806.; 1821. febr. 9. No 227.; 1824. márc. 5. No 424. 2,4 Kamarási számadás 1745.; Prot. sess. 1779. febr. 1.; 1807. febr. 27. No 273.; 1826. máj. 26. No 832.; 1827. jún. 8. No 1009.; Intrab. buch 1798. jún. 22. No 618. 215 Kállay 1972. 77.; Németh László 1979. 87. 216 Prot. sess. 1797. márc. 6. No 333.; 1818. máj. 14. No 669.; 1824. jan. 13. No 66.
