Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

emlékére); május 5-én a város felszabadulásának az emlékére, a három keresztjáró napon a karmelitákhoz, a ferencesekhez és a rendi templomba, Szentháromságkor (a sáskajárás elhárítására) fogadalmi körmenet a Szentháromság szoborhoz; Úrnapja: virágokkal díszített városon keresztül, a nyolcadbaeső vasárnap és az ünnep nyolcadán; július 2-án a Budai-kapun kívüli Szűz Mária-szoborhoz; Donát napját (augusztus 8.) követő vasárnap a Szent Donát-kápolnához; Szent Istvánkor az államalapító király tiszteletére és Szeplőtelen Fogantatáskor a rendi templomban volt az év utolsó körmenete.

171 A körmenetekben, a kegyúri jog alapján, a tanácstagok praecedentiát élveztek más laikusokkal szemben. Elmaradhatatlan kísérő volt a zenekar, a városi muzsikusok közreműködése. Ezeket nemcsak fizette a város, hanem még alkalmi munkásokat is alkalmazott. 1728-ban pl. Greiner Urbán, aki a körmeneteknél a dobot vitte, négy mérő gabonát kapott.

172 A körmeneten a céhek a saját zászlóik alatt vettek részt. 1770-ben pl. az új céhzászlót zeneszó mellett vitték.

173 1792-ben a szószóló és a választott polgárok panaszt tettek a belvárosi plébános ellen, aki a szokásos, a szőlőhegyi Szent Donát tiszteletére tartott körmenet során nem volt hajlandó — a korábbi szokás szerinti — misét mondani. A tanács intette, hogy „tartsa meg a hivatali kötelességét és ne okozzon visszatetszést a közönségben".

174 1795-ben újította fel a tanács a Szent Flórián tiszteletére rendezett, tűzveszély elleni, valamint a sáskák elleni, a Budai úti Szűz Mária-szoborhoz vezető körmenetet. A határozatról a plébánosokat a jegyző értesítette. Fentebb láttuk, hogy 1834-ben a Szedreskerti temetőkápolnához vezettek processiót.

175 A város nemcsak rendelkezett a körmenetek felett, hanem anyagi támogatásban is részesítette őket; a hozzávaló külsőségeket (pl. a barkákat, zöld gallyakat, díszeket stb.) szolgáltatta. A tanács rendelte ki a mennyezet vitelére „az urakat". Ezek azonban gyakran elmaradtak és ebből rendetlenség keletkezett. Ezért a magisztrátus úgy határozott, hogy a „jelesebb körmeneteken, a királyi városok szokása szerint ez a városi tanácstagok feladata. Ezért minden tanácstag, ha elégséges ok nem gátolja, köteles a mennyezetet vinni. Ha távol marad, ennek okait írásban kell beadnia".

176 A legnagyobb körmenet az úrnapi volt. Erről 1702-ből vannak adataink. A jezsuitáknál szokásos nagyszabású látványosság volt, amelyen jelmezbe öltözött diákok is részt vettek. Oltárokat állítottak fel a körmenet útvonalán, egy-egy 171 Németh László 1979. 67—68. 172 Prot. sess. 1728. aug. 27.; Corp. stat. IV/2. 680. Esztergom 1726.; Csizmadia 1937. 23.; Németh László 1979. 70. 173 Prot. sess. 1770. máj. 25. 174 Prot. sess. 1792. aug. 13. No 1139. 175 Prot. sess. 1795. máj. 1. No 506—507.; 1834. máj. 30. No 1077. 176 Prot. sess. 1800. ápr. 4. No 472.; 1806. jún. 9. No 973.; 1825. jún. 3. No 914.