Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
6. Egyházi ügyek
A város szabályozta a kriptákba való temetés taksáját. 1729-ben pl. egy 10 éves gyermekért 5, 15 évesért 10, ezen felüliért 15, idegen holttestért 25 Ft-ot kellett fizetni. 15S A kegyúri kötelezettség kiterjedt a plébániatemplomban levő kripták fenntartására. 1788-ban pl. a város több ezer téglát adott, hogy a plébániatemplomban a koporsókat be tudják falazni. A kriptát kincstárként is használták: 1839-ben, a városháza javítása és átépítése idején a káptalan kérte, hogy az építkezés során gondoljanak arra, hogy a városházán biztonságosan lehessen elhelyezni az akkor a kriptában őrzött templomi ékszereket. 156 Igen korán, már 1703-ban szabályozta a városi tanács a sírásás bérét. Egy nagy sírért 8, kicsiért 6 garast kellett fizetni. A sírokat rendben és sorban kellett ásni, a talált csontokat össze kellett gyűjteni és a temető meghatározott helyére vinni. 1755-ben nagy ember sírját 60, kis emberét 40 d-ért ásták meg. 157 A város ügyelt a temetési díjak betartására. Beidézte a plébánost, amikor 1810ben 18 kr-t követelt a temetésért. A vizsgálat során kiderült, hogy nem a plébános, hanem az egyházfi kérte a pénzt „hullahordozásért". A tanács ezt eltiltotta. 1819ben az éjjeliőrök sírokat is ástak. Hogy „felesleges pénzt ne szedjenek", a tanács kisdedek után 15, a nagyobbak után 24 kr-t írt elő. 1831-ben a tanács elé idézték a két plébánost, mert az volt a hír, hogy „temetéskor felesleges váltságokkal terhelik a népet". A tanácsi előírás szerint a haldoklóra való „csendesítésért" 6 kr-t, egyszeri kiharangozásért (az összes haranggal) 2 Ft 24 kr-t a templomnak (és külön 30 kr-t a harangozónak), ha a nagy harangot nem húzták 1 Ft 36 kr-t, a koporsóra adni szokott nagy réz keresztért a harangozónak 6, kis réz keresztért 4, a zászlóért 12, Szent Mihály lováért 8 és egy gyertyatartóért 1 kr-t szedtek. A nagyobb koporsó árát 1 Ft-ban, a közepesét 45, a kicsiért 30 kr-ban limitálták. A muzsikusok egyenként 48 kr-t kaptak. Egyúttal megszüntette a tanács a „Hosszútemető váltságai" címén szedett egyéb díjakat. A kiharangozási díjakat a városi írnokok szedték be. 158 A városok beleszóltak a temetési eljárásba is. Sopron város pl. bizottságot küldött ki az eljárás szabályozására, „speciális és általános holttest esetében". Késmárkon 12 Ft büntetés terhe mellett minden polgár és lakos köteles volt (házanként egy fő) a temetési menetben részt venni. 159 A magisztrátus védte a temetők és a temetések áhítatát. 1735-ben elrendelte a temetőben levő disznóól lebontását, „mely szégyen, mivel kápolna is van ott". 160 155 Prot. sess. 1729. dec. 13.; Corr. stat. V/2. 449. Székesfehérvár 1729. 156 Prot. sess. 1788. febr. 23. No 300.; 1839. aug. 5. No 5. 157 Prot. sess. 1703. jún. 25.; 1755. máj. 30.; Corp. stat. V/2.178. Sopron 1632.; 206. Kőszeg 1640. Ha a sírásók ékszereket találtak, jutalom fejében annak kellett átadniok, akihez azok az örökség szerint tartoztak (Corp. stat. IV/2. 217. Selmecbánya 1595.). 158 Prot. sess. 1810. márc. 25. No 450.; 1819. márc. 29. No 458.; szept. 12. No 1617.; 1839. szept. 14. No 1826. — Sopron már 1628—1632-ben szabályozta a koporsók árát (Corp. stat. V/2. 174, 178.). 159 Corp. stat. V/2. 263. Sopron 1664.; H/2. 422. Késmárk 1761. 160 Prot. sess. 1735. szept. 6.
