Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

Temetők A temetők helyének kijelölését, fenntartását, a temetési eljárás szabályozását Székesfehérvár kegyúri kötelezettségének tartotta. De voltak a temetési eljárásnak rendészeti vonatkozásai, amelyeket természetszerűleg a városi tanács rendezett. A jezsuita temetőt a források 1725-ben említik, amikor Trumauer Mátyást temették oda. 1768-ban szerepelt a tanácsülés előtt a Budai-külvárosi temető téglakerítéssel való körülkerítése. 1785-ben már az új Budai-külvárosi temetőt használták. A következő évben a tanács megállapította, hogy az északi oldalon a sírok túl közel kerültek a házakhoz, ezért a temetést megtiltotta. Erről a döntésről értesítették a plébániát. A helytartótanács kérdéssel fordult a városhoz: nem lehetne-e a fallal körülvett temetőt katonai lovak legeltetésére hasznosítani. A tanács ezt nem ellenezte, de megjegyezte, hogy „a gyakran eltemetett testek miatt a lótáp nem lenne előnyös". A helytartótanács ezt másképp látta: a város 1787-ben a Budai-külvárosi temetőt átadta a helybeli élelmezési hivatalnak. Nem volt azonban rendezve a temető kápolna sorsa.

151 A rácvárosi Hosszútemetőt 1790-ben nagyobbították. A temetőben magánszemélyeknek kertjük is volt. 1795-ben egy tanácsi bizottság kereste a megfelelő helyet a temető áthelyezésére. Végül is — mint legalkalmasabbat — az Epreskertet jelölték meg. 1834-ben a palotai postautat, amelyen többnyire a temetési menet haladt, kövecskékkel javították. A szedreskerti kertész, akinek ingyen lakása volt, felelt a temetőbeli kápolna perselyéért, amit ez időben többször feltörtek, és még a processziókor összegyűlt pénzt is elvitték belőle.

152 1809-ben a sóstói temető az állandó és újabb katonai temetkezések miatt annyira megtelt, hogy sem sírt ásni, sem koporsót elhelyezni nem lehetett. A tanács erre felhívta a tábori kórház parancsnokának a figyelmét. Az ügy vége az lett, hogy a város — a plébános kérésére — újabb telkeket jelölt ki a temetőhöz való csatolás céljából.

153 A kriptákkal kapcsolatban az volt a város álláspontja, hogy ilyeneket lehet építeni, „de fallal úgy kell elzárni, hogy onnan ártalmas gázok ne jöjjenek ki, amelyek veszélyesek az emberre". Ilyen kripták — a XVIII. század első felében — nemcsak a belvárosi plébániatemplomban, hanem a ferenceseknél is voltak. A kegyúri jogok (jus sepulturae) közé tartozott, hogy a város vezetőit e kriptákban temették el. Esztergom statútumban ki is modta ezt, Székesfehérvárott — miután természetesnek vették — nem szabályozták.

154 m Prot. sess. 1725. febr. 6.; 1768. jan. 4.; 1785. máj. 27.; 1786. aug. 7. No 17.; szept. 11. No 129.; 1787. jan. 8. No 14. — Szombathelyen a temetőt közmunkával építették, illetve a javításra a felvett új polgároktól külön 1 Ft-ot szedtek (Corp. stat. V/2. 190, 584. Szombathely 1639, 1794.). 152 Prot. sess. 1787. jan. 19. No 50.; 1790. okt. 18. No 1001.; 1795. ápr. 27. No 504.; 1834. máj. 30. 153 Prot. sess. 1809. aug. 18. No 1019.; 1834. márc. 7. No 448. 154 Corr. buch. 1775. aug. 25.; Csizmadia 1937. 23. Esztergomban a tanácsosok gyermekeit is a kriptába temették, de nem ingyen, hanem 6 Ft-ért (Corp. stat. IV/2. 659. Esztergom 1723.).