Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

a volt pálos kolostor teljes egészében a katonaságé. Ilyen háborús időkben anyagokat és természetbenieket lehet ott raktározni. Egyébként helyőrségi kaszárnya lesz". A tanács ezt tudomásul vette, „mivel a kolostort amúgy is csak nagy költséggel lehetne úgy átalakítani, hogy a katonaság és a papok is elférjenek benne". A város ezt jelentette a kamarai adminisztrációnak. 1789-ben a katonaság a kolostorban tartott árverésen 70 darab puskát adott el. 1795-ben a magisztrátus az uralkodóhoz fordult: kapják meg a volt pálos rendházat, ahol el lehetne helyezni a városi hivatalokat, a levéltárat (amely jelenleg a városházán, nem tűzbiztos helyen van) és a polgárok börtönét.

111 1801-ben a tanács tiltakozott az ellen, hogy hat század katonát akartak elszállásolni a városban. A helytartótanács azt válaszolta, hogy 1786-ban is volt már ennyi katona a városban. A város bérelje ki kaszárnya céljára a volt pálos kolostort. A tanács és a választott község együttes ülése azonban ezt nem tartotta jónak, mert az épületet tataroztatni is kellett volna. Annál érdekesebb, hogy négy évvel később, 1805-ben, a helytartótanács ellenezte a város javaslatát: az újonnan állított katonákat a kolostorban helyezzék el.

112 1806-tól, felsőbb hely engedélyével a kolostort katonai kórház céljára használták fel. De nem mindig ezt a célt szolgálta: 1809-ben pl. ki kellett üríteni, mert az Alvinczy ezred toborzóinak és újoncainak kellett a hely. A város ez ellen hiába hivatkozott arra, hogy „ez a gyógyuló katonák kárára lenne". 1810-ben a Bellegrade ezred igényelte az épületet, irodai célokra. Ebben az évben a várost 300 Ft-os javítási költség terhelte.

113 A templom javítása 1786 után teljes egészében a városra hárult. 1791-ben pl. 11 000 Ft-ot költött a kamarás a tető javítására. Különös gondot fordítottak továbbra is a toronyóra fenntartására, mivel „az óra közcélokat szolgál". 1794-ben pl. 80, 1807-ben 34 Ft-ot kapott az órás. 1796-ban eltört nagy harang okozott gondot. Ebben az évben Speen József kőfaragómester dolgozott a templomon, amiért a városi pénztárból 12 Ft-ot kapott. 1812-ben a templom cserépzsindelyét javíttatta a városi kamarás, „a templom fundusa igen kevés lévén".

114 A templom és rendház 1813-tól a cisztercitáké lett. Ők keveset szerepelnek a városi jegyzőkönyvekben, mivel alamizsnát nem kértek (nem is kaptak) és a fenntartáshoz sem járult a városi pénztár hozzá; ezt ők maguk fedezték. A templom — a helybeli hagyományoknak megfelelően — a németség kisegítő egyháza, ahol maga a püspök is prédikált. A templom körüli utcák kövezése a tanács feladata volt, ha erre sor került, említik a templomot is.

115 111 Prot. sess. 1786. dec. 22. No 501.; 1788. jún. 9. No903.;jún. 16. No 960.; aug. 16. No 1221.; 1789. febr. 9. No 122.; 1795. jan. 16. No 112. 1,2 Prot. sess. 1801. máj. 1—2. No 572.; 1805. jan. 21. No 77. 113 Prot. sess. 1806.jan. 11. No62.; 1809. febr.4. No 135.;márc. 17.No406.; 1810. febr. 23. No272.; 1810. dec. 29. No 1893. 1,4 Prot. sess. 1791. máj. 16. No 566. 1794. márc. 26. No 423.; 1796. márc. 18. No 444.; aug. 26. No 1164.; 1807. febr. 13. No 204.; 1812. okt. 22. No 1333. 115 Prot. sess. 1827. jún. 15—16. No 1036.; Schern, jub. 1977. 89.