Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

pénztárába kellett befizetni, a bécsi Banconál lévő 1000 Ft-ot a pálosok, 300 Ft-ot a gimnázium kapott meg. Az idővel elhalálozott volt jezsuiták vagyonát összeírták, elárverezték és az alapítványi igazgatóság pénztárába fizették be.

107 A jezsuiták azonban nem múltak el nyomtalanul Fehérvár életéből. 1824-ben egy polgár kérte, hogy az ún. jezsovita szabad szántóföldeket szőlővel ültethesse be. A tanács a kérést elutasította, mivel „ellenkezik a városban fennálló gazdasági közszokásokkal". 1834-ben a Budai út melletti ún. Jezsuita földek birtokosai kérték, hogy a város az országúti árkon építsen hidat, hogy földjeiket — amelyek után adót fizetnek —jobban tudják használni. A Jezsuita dűlők mint helynév ma is ismeretes.

108 Pálosok, cisz terek Kerek tíz esztendőre (1776—1786) a pálosok léptek a jezsuiták örökébe. Ebben az időszakban a város javíttatta a templom óráját. 1777-ben az órás 20 Ft-ot kapott a várostól azzal a megjegyzéssel, hogy „a jövőben a pálosokkal külön egyezzen meg". Mivel azonban az óra az egész városnak fontos volt, 1786-ban már évi 50 Ftot fizetett a kamarásnak a karbantartásáért. Ugyanebben az évben a pálosok német nyelvű istentiszteletet is tartottak a templomban. 1786-ban vita támadt a város és a pálosok között, mivel a csatornaépítésnek útjában állt a pálosok egyik telke. A tanács a bírósághoz akart fordulni, de a rend feloszlatása miatt ezt nem kellett megtennie.

109 1786-ban érkezett meg a kamarai igazgató leirata a pesti pálosok kolostorának árveréséről. A hirdetményt a kapura szögeztette ki a város. 1788-ban már a fehérvári pálosok edényeit, eszközeit árverezték. Ugyanez évben adták el a rácvárosi pálos majort. A város tervezte, hogy a polgári kórház eladásából befolyó pénzzel megveszi a majort. Ez azonban csak terv maradt. Az 1788. évi uralkodói rendelet szerint a pálos templom „a német község kisegítő temploma, amely az összes edényekkel és javakkal a közfondhoz tartozik".

110 A kamarai adminisztráció 1786 decemberében elrendelte, hogy a pálos kolostor kerengőit az alábbi feltételekkel az élelmezési hivatal rendelkezésére kell bocsátani: a kerengőkre és a padlóra csak annyit lehet rakni, amennyit az épület elbír; az összes javítás a hivatalt terheli és ha nem használja többé, ugyanolyan állapotban kell visszaadni, mint ahogy átvette. 1788-ban az épületben katonák voltak, akik a tanácsnak azt sem engedték meg, hogy az épületet megtekintse. Volkmann élelmezési biztos közölte, hogy „a budai katonai élelmezési igazgatóság rendeletére ,07 Corr. buch. 1776. szept. 20.; 1777. márc. 21.; Prot. sess. 1777. szept. I.; 1778. szept. 11.; 1796. jún. 3. No 789. 108 Prot. sess. 1824. aug. 9. No 1224.; 1834. jan. 31. No 205. ,09 Prot. sess. 1777. jan. 3.; 1786. febr. 13. No 433.; jún. 16. No 883.; nov. 27. No 408.; Fitz. 1966. 123. 1,0 Prot. sess. 1786. febr. 17. No 445.; 1788. jan. 28. No 149.; febr. 18. No 255.; ápr. 11. No 575.; jan. 27. No 991.