Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

6. Egyházi ügyek

présházban 82 urna vörös és 1127 urna fehér bort találtak az összeírok. A másik jezsuita szőlő a csókakői hegyen volt (21 fossor); négyszobás, négy ablakos épülettel. Évente 40 urna bor termett. A jezsuitáknál talált készpénz 4001 Ft 33 kr.

102 Összeírásra került ugyanakkor a jezsuiták 1610 művet őrző könyvtára is. A leltározásnál — a helytartótanács rendeletére — egy városi tanácsos (Vincenti Sebestyén) is asszisztált. A székesfehérvári négy egyházi könyvtár közül a XVIII. században a jezsuita volt a legjelentékenyebb, amely hozzájárult a város szellemi kultúrájának a gyarapodásához. 1786-ban értékesebb műveit az Egyetemi Könyvtárba vitték, a kevésbé értékeseket helyben eladták, roncsai a ciszterci tanári könyvtár alapjává lettek.

103 A volt jezsuita telkeket 1776—1777-ben árverés útján adták el. A telkek egy részét még 1695-ben foglalták el (pl. a városi malom mellettit), más részét 1726-ban a várostól majorság céljára kapták. A szántókat 1742-ben a város újra mérette. Az 1776—1777. évi árverést a veszprémi sóhivatali számadó vezette. A város az árverés előtt bejelentette, hogy a telkek polgári telkek, tehát alá vannak vetve a városi terheknek (a plébániához tartozó telek ui. addig ki volt ezek alól véve). A telkeket és a majort 1777. augusztus 1-én 2400 Ft-ért Khorher Domokos vette meg. A helytartótanács az eladás alkalmából helyt adott a város kérésének: a telkeket városi adó alá helyezte, kivéve mégis a pálosoknak átengedett telket.

104 A jezsuiták bormérését a város már korábban sem nézte jó szemmel: 1751-ben 12 Ft büntetés terhe mellett tiltotta meg, hogy bárki bort vegyen. 1774 októberében a város a pozsonyi kamarához fordult, hogy a jezsuiták borát megvehesse (ui. a ciszterciták is meg akarták venni). Az árverésen végül is a város kapta meg a 2000 urna körüli bort, 3 Ft-jával. Összesen 6035 Ft-ot fizetett a városi kamarás két részletben a veszprémi sóhivatalnak.

105 1776 júniusára kitűzték a volt jezsuita szőlők árverését is (a tanács ugyancsak Vincenti Sebestyént delegálta). A királynő azonban másképp rendelkezett: a szőlőt az új püspökség anyagi ellátására rendelte. 1777 áprilisában a püspök kiüríttette a pincét, a város által megvett bort is el kellett szállítani onnan.

106 A város kísérletet tett a jezsuiták után maradt készpénz megszerzésére. 1776-ban a város bécsi ügynökéhez fordult: járjon közben az udvarnál, hogy megkapják a Khorn által a jezsuitákra hagyott 6000 Ft-ot. A kérés, amelyet azzal indokoltak, hogy a pénzt a plébánia céljára fordítják, nem maradt eredménytelen: 4000 Ft-ot, valamint két ezüst kelyhet és egy sárga miseruhát a plébániatemplom részére kaptak meg. 2000 Ft-ot, amelyről városi kötelezvények voltak, a tanulmányi alap 102 OL E 152. Acta Jes. Irreg. Elenchi. Albaregalenis. No 1.; 1173. okt. 28. OL T 86. XXI. 3. 1774. 103 Prot. sess. 1774. jan. 17.; Sulyok 1979. 153, 157, 170. 104 Prot. sess. 1695. máj. 3.; 1726. máj. 24.; 1742. máj. 25.: 1776. jún. 10.; 1777. júl. 11.; aug. 1.; Corr. buch. 1776. máj. 3; OL T 86. XXI. 2. 1774. 105 Prot. sess. 1751. aug. 7.; 1775. jan. 16.; Corr. buch. 1774. okt. 19—21.; OLT 86. XXI. 3. 1774. A város 1777-ben még mindig 1500 Ft-tal tartozott a jezsuita borért (Prot. sess. 1777. máj. 2.). ,oe Prot. sess. 1776. jún. 7.; 1777. ápr. 14.; Schem jub. 1977. 59.