Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
6. Egyházi ügyek
négy) szavazattal a sárpentelei plébánost választotta. A „megesmérő levelet" egy tanácsos és az első aljegyző vitte el neki. 67 Hasonlóan folyt a felső vári plébánosválasztás is. 1801-ben a püspök küldte meg a városnak az állásra javasoltak nevét. A tanács a püspök javaslata mellett figyelembe vette nagy számú polgár javaslatát (Naiser József, Papp Ferenc csóri plébános), valamint Szombathelyi József csákberényi plébános kérvényét. Mindezek közül a tanács Naisert választotta, akit a legtöbb — bel- és külvárosi — polgár támogatott. 68 Naiser József 1814-ben halt meg. Az állás megüresedéséről a káptalan írásban értesítette a várost, mint kegyurat. Plébánossá a tanács Majer Józsefet választotta. Ő 1828-ban kanonok lett, így új plébánost kellett választani. A folyamodók jegyzékét ezúttal a püspök küldte meg a tanácsnak; valamint a felsővárosi polgárok javasoltak egy személyt. Ezt a tanács nem fogadta el, „mert sérti a tanács jogát, másrészt a polgárok az elöljárók tudta nélkül nem gyűlhetnek egybe". A tanács hangsúlyozta, hogy a városnak a plébánosválasztásra egyedüli és korlátlan joga van. Felmerült azonban a kérdés, hogy ez a jelölésre vagy a folyamodókra való voksolást jelenti-e. Az ülés szavazati többséggel úgy döntött, hogy a voksolás a kérelmezőkre terjed ki. Egyes tanácsosok felvetették, hogy Vass János polgármesternek és Orsonits György alügyésznek a kérelmezők között atyafiai vannak és ezért nem vehetnek részt a választásban. Ez ellen a két érintett arra hivatkozva tiltakozott, hogy a kegyúrnak jogában áll akármelyik rokonát plébánosnak kinevezni. Az ülés nem értett egyet érvelésükkel: kizárta őket a szavazásból. Felmerült az is, hogy hogyan kell szavazni: szóban vagy golyóbisokkal? Közmegegyezés alapján végül is golyóbisokkal szavaztak. A 11 szavazatból hatot kapott Orsonits Ferenc sárosdi plébános, hármat Farkas Imre és kettőt Schwanfelder professzor. A szokásos praesentatiót és a választ a püspöknek a jegyzői hivatal készítette el. 69 Az 1831. évi választás előtt Simonyi Pál prépost írásban kérdezte meg a várost: ragaszkodik-e ahhoz, hogy hazafi legyen az illető. A város válasza: „Azt választják, aki arra a legalkalmasabb, magában foglalva, hogy az érdemek egyenlősége mellett könnyebben hajolnak a voksok a hazafiakhoz." A tanács tiltakozott („a város ezt zokon veszi"), azonban az ellen, hogy a prépost megküldte az általa ajánlottak névsorát, mert a jelölés a város jussa. Úgy döntöttek, hogy csak arra szavaznak, aki a városnál adta be a kérelmét (ilyen hét volt a környező falvak plébánosai, káplánjai és hitoktatói közül). A választás Krizsán Ignác zámolyi plébánosra esett. Beiktatásán a tanács teljes létszámban jelent meg. 70 A polgárság követelése 1848-ban valósult meg: augusztus 24-i plébánosválasztáson 102 polgár vett részt a titkos szavazáson (cédulákkal szavaztak). A (9) nagy 67 Az újabb választásra azért volt szükség, mert Farkas Imre plébános kanonok lett (Prot. sess. 1835. okt. 5. No 1899.). Prot. sess. 1835. okt. 16. No 1961 1/2. 68 Prot. sess. 1801. szept. 7. No 1147.; szept. 11. No 1162—1166. 69 Prot. sess. 1814. márc. 19. No 460.; 1828. okt. 13—14. No 1704. 70 Prot. sess. 1831. febr. 28. No 380.; ápr. 6. No 634.; máj. 2. No 915—917.; 1832. jan. 13—14. No 32.
