Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
6. Egyházi ügyek
collective Patrónus" — a legtöbb városban magának követelte a választást. Az új plébánost a választás után két tanácsos mint vocatoria hívta meg a plébániára. 64 A többi szabad királyi városhoz hasonlóan Székesfehérvár is gyakorolta a plébános állításának jogát. Itt a jelölteket nem a püspök, hanem — a püspök jóváhagyásával — a belső tanács állította. Van példa arra is, hogy a választott község javasolt jelöltet. 1800. október 9-én pl. a szószóló előadta a tanácsülésen, hogy a község a megürült belvárosi parochiára Hell Ferenc csákvári plébánost, tiszteletbeli kanonokot, szentszéki ülnököt, alesperest javasolja. A tanács a javasolt személyt felvette a korábbi három — a tanács által javasolt — személy közé, de az utolsó helyre. A püspök október 17-én a város által javasolt négy személlyel egyetértett; a választásra a következő napot javasolta. Október 18-án a belső tanács a négy jelölt — Puretits Ignác, Raiser József, Fehér György és a fent említett csákvári plébános — közül az első helyen javasoltat választotta plébánossá. Ezt nemcsak a jegyzőkönyvbe vezették be, hanem „írást állítottak ki róla". A tanács a választásnál előnyben részesítette a helybeli születésűeket, amint azt Kassa város kérdésére válaszolta: „A jus patronatus a városé, úgy a tanács a helybeliek fiai közül állít parochust" (és nem pl. a kanonokok közül). 65 A választás jogát a választott község is követelte. Arra hivatkoztak, hogy a kiváltságlevélben is benne van: a választott polgárságnak az adókivetésre, polgárfelvételre befolyása van. „A nép közösen fizeti a plébánost, így a választásra is befolyással lehetnek" — írták. Különösen élesen vetődött fel ez a kérdés 1783ban, amikor Puretits Ignác belvárosi plébános kanonok lett. A tanács a kiváltságlevélre és a szakadatlan ususra hivatkozott, amely szerint „a választás a tanácsot illeti, ettől el nem állhatnak". A helytartótanács a magisztrátusnak adott igazat. Az állásért ebben az esetben is többen folyamodtak, köztük Krizsán Ignác felsővárosi plébános. A választás 1833. május 13-án volt. Ekkor a tanács elővette a prépost által megküldött táblázatot „a folyamodók állapotáról" és felolvasták a tanácshoz benyújtott folyamodványokat. A számos „jeles érdemű" személy közül Farkas Imre váli plébánost választották meg. A szokásos praesentatiót a jegyzői hivatal állította ki. A választásról értesítették a prépostot. 66 1835-ben Farkas Ferenc káptalani helytartó küldte meg a városnak a belvárosi plébániára pályázók kérelmeit. A tanács ezzel megsértve érezte plébánosválasztási jogát, amely a várost a privilégiumlevél szerint megillette. A választás napján 10 polgár megjelent a tanács előtt és kérte, hogy a jelöltek (Schwanfelder József professzor és gróf Zichy Domokos) között vegyék tekintetbe Mihalik György sárpentelei plébánost is. A városi kapitány és egy tanácsos ez ellen óvást emelt; a szabad voksolás korlátozását látva benne. A tanács végül is többségi (a hétből 64 Corp. stat. IV/2. 355. Körmöcbánya 1628.; V/2. 312. Sopron 1687.; V/2. 342. Kőszeg 1697.; Csizmadia 1937. 19, 23. 65 Prot. sess. 1800. okt. 9. No 1151.; okt. 17. No 1214.; okt. 18. No 1231.; 1805. jan. 25. No 137.; Kállay 1974. 159. 06 Prot. sess. 1833. márc. 4. No 408.; ápr. 19. No 742.; máj. 13. No 907.; 1834. márc. 3. No 384.
