Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

5. Kultúra

mutatja, hogy 1787-ben, a bérlő kérésére, megtartották az első farsangi bált a lövöldében.

266 1791-ben a lövölde bérletét Rauch Antal azzal a feltétellel kapta meg, hogy a városi negyedévi bormérés idején bort nem mérhet. A tanács ekkor már a lövölde eladását mérlegelte, „mivel nem hoz jövedelmet", sőt egy kéttagú bizottságot küldött ki az eladás lebonyolítására. A kamarához írott felterjesztésben arra hivatkoztak, hogy a Sárvíz kiszárítása miatt a lövöldét nem lehet használni. A kamarai engedély 1792 márciusában érkezett meg. A tanács május 1-jére concursusra hívta a választópolgárokat, és az eladási árverés napját május 18-ára tűzték ki.

267 Az ezt követő időből csak gyér adatok utalnak arra, hogy a lövöldét eredeti céljának megfelelően is használták. A kérdés 1824-ben merült újból határozottan fel, amikor a polgárok kérték lövöldöző hely kijelölését, ahol a saját költségükre építkezhetnek. A tanács azt felelte, hogy „a mostani idők súlyos körülményei, a pénzszűke (az adót többszöri végrehajtással sem lehet behajtani) miatt nem helyes, ha a polgárok ilyen kiadásokkal terhelik magukat, mert ez költséges mulatság". A helytartótanács azonban más véleményen volt: a következő évben hozzájárult, hogy a helybeliek — más városok szokása szerint — lövöldöző házat állítsanak fel. A tanács egy váraljai rétet ingyen— de tulajdoni jussát fenntartva — ajánlott fel erre a célra. Az új lövölde építéséhez — mint polgári intézethez — a város téglát és követ adott.

268 A Lövöldöző Társaság rendszabásait az 1826. februári tanácsülésen olvasták fel, majd az ülés „jelesítette". A társaság — Pest város példájára hivatkozva — a tanácstól évi 12 arany támogatást kért, de azt nem kapta meg (ezt a kamara sem támogatta). Ugyancsak hiába kérte az újból megalakult társaság jogelődje, a lövészegylet lövőházának az eladási árát. A tanácsi elintézés: „Figyelembe nem vétethetvén (ti. a kérés), eleget tenni nem lehet." Felhasználták viszont a lövöldét az általuk készített puskák kipróbálására a helybeli puskaművesek, „mert így elkerülhetők a szerencsétlenségek".

269 1827-ben a társaság kérte a tanácsot: tiltsa meg, hogy a közkatonák a lövőházba járjanak. A város ilyen értelmű átiratot intézett a katonai parancsnoksághoz, amely felháborodva válaszolt, „mert a katonákat nem lehet kizárni az emberi társaságból". A katonaság követelte, hogy a társaság kérjen bocsánatot. A tanács 266 Prot. sess. 1786. ápr. 3. No 604.; 1787. jan. 2. No 547.; 1788. máj. 26. No 833.; máj. 30. No 844.; OL 210. Mise. No 2. Civ. No 40. 1788. máj. 22. No 142. 1788. 267 Prot. sess. 1790. okt. 18. No 1001.; 1791. ápr. 30. No 490.; dec. 5. No 1291.; 1792. márc. 19. No 352.; máj. 1. No 589.; máj. 11. No 659. 268 Prot. sess. 1807. okt. 19. No 1222.; 1824. szept. 5. No 1372.; 1825. szept. 19. No 1460.; okt. 9. No 1562.; dec. 16. No 1935.; dec. 30. No 2016. 269 Prot. sess. 1826. jan. 27. No 101.; febr. 20. No 239.; máj. 29. No 834.; okt. 11. No 1516.; 1827. máj. 1. No 739.