Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
5. Kultúra
erre — a további civódás elkerülésére — megdorgálta a lövészeket, de bocsánatkérésre nem kötelezte őket. 270 Ettől kezdve a lövölde kulturális és szórakoztató jellege került előtérbe. 1827-től újból elkezdődtek a bálok, sőt maskarás bálok. A társaság különben a Fekete Sasban is tartott bált (ugyancsak 1827-ben). A bérlő panaszt tett, mert „el akarták őt zárni a nádméz árulásától". 1829-ben négy bál tartására kaptak engedélyt, „de a Fekete Sas vendégfogadó bérlőjével egyetértésben kell rendezniök". A lövöldöző Társaság társadalmi rangját mutatja, hogy az 1830-as években maga a polgármester a tanácsi biztos. A társaságnak saját pénztára volt, amelyből kamatra pénzeket adott ki. 271 1837-től a lövöldében csak minden második vasárnap volt lövöldözés, a közbeeső vasárnapokon pedig „muzsika és a közönség tetszésére mulatság", este 8ig. 1838-ban a társaság a Pelikánban rendezett bált. A magisztrátus szerint ugyan az épületben nem tanácsos ilyesmit tartani, de a már meghirdetett bált nem merték lefújni. 1843-ban a Szépítő Bizottság javaslatára a társaság a lőpálya egy részét — lövészeti gyakorlatra — az egyenruhás polgárörségnek engedte át. A „céltáblákat és egyéb használatokat" a polgárőrség finanszírozta. 272 Más egyletek és társaságok A XIX. század elején találkozunk a céhlegények confraternitásával. A német varga és a lakatos legények 1814-ben évente 50 Ft-ot fizettek a városnak a beteg legények ingyenes ellátásáért, ápolásáért, gyógyszeréért, kezeléséért. Példájukat követve 1814—1841 között egyes szakmák mesterei is felajánlották hasonló célra a városnak az 50 Ft-ot (az összeg 1834-től 100 Vft-ra emelkedett). A város 1841-ben ezt megszüntette, „mivel a céhek által legényeik és inasaik kórházi ápolására fizetett összegek és a legények garasai nem fedezik a kórházi költségeket". Ezt követően a helybeli (és a hozzájuk tartozó vidéki) céhek napi 30 kr-t fizettek a legények vagy inasok ápolására. 273 De vannak más adatok is a legények szervezkedéséről. 1814-ben — Pécs város megkeresésére — egy legényt a kapitányi hivatal fenyített meg, mert a pécsi legényeknek lázító levelet mert küldeni. 1819 márciusában a mesteremberek és munkások bérét a megyegyűlés határozta meg. Ez azonban az érintetteket nem elégítette ki. Áprilisban gróf Schmidegg Tamás tett panaszt, hogy „a nála dolgozó ácslegények abbahagyták a munkát és nem mennek többé dolgozni". A legényeket a kapitány „tanította ki, hogy a kiszabott árért dolgozzanak". A kapitányt utasította 270 Prot. sess. 1827. máj. 21. No 874.; máj. 25. No 896.; jún. 1. No 945. 271 Prot. sess. 1827. jan. 17. No 111.; febr. 6. No 266.; 1829. jan. 16. No 58.; 1832. febr. 27. No 386.; 1835. febr. 13. No 331. 272 Prot. sess. 1837. ápr. 14. No 785.; 1838. febr. 19. No 386.; 1843. jún. 2. No 1950. 273 Prot. sess. 1814. febr. 11. No 212.; márc. 28. No 483.; aug. 26. No 1258.; 1820. jan. 12. No 90.; 1834. aug. 4. No 1555.; 1841. febr. 19.[NO 481.
