Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
5. Kultúra
1837-ben újból jelentkezett Zuber Sándor és kinyilvánította, hogy „az álorcás bálok tartási jogáról csak abban az esetben mond le, ha Bezerédy Miklós házát egy részvénytársaság veszi meg és mint színjátszót, tánctermet és kaszinót alkalmazza". Két évvel később Bezerédy is ugyanezt javasolta a tanácsnak. A tanács azonban ezt csak úgy tartotta elfogadhatónak, „ha a részvényes társaságban a város lenne a legnagyobb részvényes". Hangsúlyozta a tanács, hogy bál és színház alapítása azon városi királyi jogok közé tartozik, amelyről a város nem mondhat le, de ideiglenesen sem idegenítheti el. Az egyesület felállítását csak úgy pártolják, ha a használat több évre terjed, amely alatt senki — se a város, se senki más — a társaság tudta és beleegyezése nélkül ne építhessen másik termet. A tervet a választópolgárok is támogatták, „mert az hasznos a lakosságnak". 213 A táncterem létesítésére összeállt egyesület 1840 februárjában nyújtotta be a tanácsnak a kötendő egyezség feltételeit. Eszerint az egyesület a városban 50 évre kiváltságot kapna álorcás mulatságok egyedüli rendezésére. A tanács a javaslattal úgy értett egyet, hogy ha a város az épületet 50 év után féláron megkapja. 214 A táncmulatságokon sorshúzást is rendeztek. 1837-ben Zuber Sándor, „a farsangban tartott társasági táncmulatságok igazgatója", a sorshúzás bevételéből 340 Vft-ot adott át a betegek intézetének. 1842-ben a pesti gyermekkórház 100 sorsjegyet küldött, az intézet javára rendezett táncmulatságon kisorsolandó ezüst és ékszer árura. 215 Népszokások A városi önkormányzat gondot fordított a népszokásokra és a babonaságokra is, habár ezeket inkább rendészeti ügynek tekintette, mint amelyek csak a közrend megzavarására alkalmasak. Sopron város 1619-ben statútumban mondta ki, hogy „egy könyvet kell felfektetni, amibe be kell írni minden jó és városi szokást". 216 A legelső kérdés a ruházkodás szabályozása volt. Sopron 1654-ben elrendelte a fényűzés mérséklését. Késmárkon is tiltották a ruházkodásban megnyilvánuló túlzásokat. A tanács ügyelt arra, hogy ne csak a polgárok, hanem a nép is olyan ruhát hordjon, amilyen jár neki. Fekete ruhát pl. — büntetés terhe mellett—csak a polgárok hordhattak. Különösen kifogásolták a nép egyszerű gyermekeinek (Gesind) fekete fátyol viselését. Kassa város 1708-ban határozatban rögzítette, hogy az illetlen, drága ruházat Isten haragját és ostorát vonja maga után. „A rendkívül illetlen, drága ruházat és öltözetek pompáskodása, legfőképpen az asszonyemberek között annyira eláradt, hogy alig ösmerkedhetik már meg, ki az asszony és ki a szolgáló. Ebből cégéres vétkek származnak. Ezért meg kell büntetni, aki nem az érdeme szerinti ruhában jár." A cselédeknek nem szabad érdemük felett 2,3 Prot. sess. 1837. ápr. 17. No 809.; 1839. márc. 11. No 537. 214 Prot. sess. 1840. febr. 14. No 441. 2.5 Prot. sess. 1837. febr. 17. No 368.; 1842. aug. 16. No 2354. 2.6 Corp. stat. V/2. 154. Sopron 1619.
