Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
5. Kultúra
magyar és a német. 1767 körül karácsonyi betlehemes játékokat adtak elő. Az iskolai színjátszást Kilián István írja le alapvető művében, az ott elmondottakat nem akarván megismételni, e helyütt hivatkozom rá. 136 A jezsuita rendház 1773. évi összeírásában az iskolánál szerepel egy színházterem, a szükséges berendezéssel. Ezt 1777 után tanteremmé alakították át. 137 Ezt követően nincs adatunk az iskolai színjátszásról. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a gimnázium igazgatója, Benyák Bernát szimpatizált az iskoladrámákkal, sőt Dugoniccsal, Pállyával és Sinaival együtt maga is írt a latin helyett immár magyar nyelvüeket. 138 1804-ben olvashatunk a jegyzőkönyvben arról, hogy „a helybeli fiak által tartott színházi előadások után 42 Ft folyt be" a szegényház javára. Ez azonban valószínűleg a helybeli ifjak — és nemcsak a diákok — műkedvelő csapata lehetett. A magas taksa viszont arra utal, hogy számos előadást tarthattak. 139 Hogy az előadásokat a diákok egyáltalán láthatták-e, nehéz lenne megmondani, hiszen — a helytartótanács 1827. júniusi rendeletére — a tanács a diákok színházlátogatását megtiltotta. 140 Komédiások Bármilyen kiábrándítóan hangzik is: a városi önkormányzat a színészetben főleg rendészeti ügyet, illetve az utána szedett taksában jövedelmi forrást látott. A tanács mindig ilyen szempontból foglalkozott vele. Először 1774-ben engedték meg — özvegy Zichy Jánosné kérésére —, hogy Perner Félix és társai komédiákat adjanak elő, „utána azonban le kell bontaniok a színházat". 141 1784-ben 4 Ft-ot szedett a kamarás a komédiásoktól. 1788-ban nagy volt az engedélykérők száma: januárban a Pécsett játszó Comische Gesellschaft akart a városban előadásokat tartani. A tanács azzal utasította el őket, hogy „böjt idején a komédiák tilosak, valamint megfelelő épület sincs, ahol játszani lehetne". Júniusban Friedrich és Schrott győri színészek, „mivel erkölcsös életükről bizonyítványt mutattak fel, valamint késznek mutatkoztak az előadásonkénti 2 Ft taxát kifizetni", engedélyt kaptak. Scherzer Ferenc győri „császári királyi színész igazgatót" viszont éppen rájuk hivatkozva utasították el, „mivel jelenleg a város színészekkel el van látva". Scherzer tragédiát, vígjátékot, operettet, pantomimet és balettet akart a városban előadatni. Jó életviteléről herceg Grassalkovichtól és Győr várostól voltak bizonyítványai. Hasonlóan nemleges választ kapott Berendt 136 Czenner 1972. 6.; Kilián 1976. 201—305.; Kosáry 1980. 209. 137 OL E 152. Acta Jes. Irreg. Elenchi. Albareg. No 1. 1773. okt. 26.; Czenner 1972. 6.; Lásd még: Dümmerth 1974. 394—395. ,38 Csáky 1981. 186. ,39 Prot. sess. 1804. jún. I. No 706. 140 Prot. sess. 1827. jún. 22. No 1093. 141 Prot. sess. 1774. márc. 11.
