Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

5. Kultúra

Fülöp, a debreceni színész társaság igazgatója, aki színjátékot és balettet akart előadatni.

142 1789- ben Divald Ferenc színésztársasági principális adott elő a városban operákat és komédiákat. Mivel jól viselték magukat, a tanács megengedte, hogy a novembertől számított téli hónapokban is itt maradhassanak, „de a játékra maguknak kell alkalmas helyet keresni". Divald társulata előadásonként 1 Ft taksát fizetett. Voltak azonban olyan előadások, ahol — és ezt a kapitány is igazolta — alig volt bevétel. Ezek után elengedték a díjat.

143 1790- ben Berendt Fülöp nagyobb sikerrel járt, megkapta a tanácsi engedélyt: „A szokásos díjat fizesse ki, a biztosítékot tegye le; ha ez megtörtént, produkálhatja magát." Ez az első eset, amikor a tanács biztosítékot is szed. 1794-ben nem voltak hozzá ilyen kegyesek: „A tanács a kérésnek jelenleg nem tud helyt adni; az ügyet a kapitányra bízzák."

144 Ugyancsak 1790-ben játszott a városban Terzi Ferenc komikus. 1792 júliusában 10 napig komikusok voltak állatokkal Fehérvárott. Tőlük 10 Ft taksát szedett be a bíró. Ugyanezen év októberében Moritz György comicus „játszott el békében és nyugalomban négy játékot". A következő év májusában Stoll Gottfried komikus 2 Ft taksát fizetett.

145 1796 márciusában a tanács három kérelmet, Jungheim győri komédiás igazgató, La-Fortum Frigyes komikus, valamint Precop Imre és neje kérését is elutasította, „mivel az adózók ki vannak merülve".

146 1796 novemberére az adózók már magukhoz térhettek, mert a tanács nem zárkózott el Ludovicus-féle komédiás társaság előadásaitól. Sőt tartózkodásukat, arra hivatkozva, hogy a fia beteg, még meg is hosszabbították.

147 1797 januárjában Lonis József színésztársulati igazgató kapott engedélyt hetenként háromszori előadásra, esetenként 1 Ft taksáért.

148 , Színészek, társulatok A XVIII. század utolsó éveiben a magyar színjátszás társadalmi bázisa — a polgársággal — némileg bővült. Kelemen László társulata tartotta fenn a magyar színészetet Miskolcon és Székesfehérvárott, Kassán és Kecskeméten. De hozzátehetjük, hogy e városok lakossága is hozzájárult a fenntartáshoz. Nem véletlen, hogy 1799 márciusában érkezett a helytartótanács leirata Fehérvárra, amely elrendelte, hogy „ahol állandó színház van, az igazgató negyedévenként mutassa be 142 Prot. sess. 1784. febr. 16.; 1788. jan. 10. No 48.; jún. 30. No 1032.; júl. 21. No 1130.; szept. 26. No 1409. 143 Prot. sess. 1789. máj. 22. No 651.; júl. 10. No 841.; júl. 13. No 876. 144 Prot. sess. 1790. jan. 22. No 88.; 1794. máj. 14. No 658. 145 Prot. sess. 1790. jún. 25. No 645.; 1792. jún. 30. No 876.; okt. 29. No 1439.; 1793. máj. 27. No 752. 146 Prot. sess. 1796. márc. 11. No 396.; márc. 18. No 437.; márc. 29. No 474. 147 Prot. sess. 1796. nov. 11. No 1486.; nov. 18. No 1527. 148 Prot. sess. 1797. jan. 9. No 23. 18* 275