Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

4. Adóügy

Az 1837/38. évi háziadó költségvetés 61 474 Ft-ról, az 1839/40. évi 53 710 Ft-ról, az 1840/41. évi 65 480 Ft-ról, az 1842/43. évi 63 875 Ft-ról, az 1844/45. évi 71 238 Ftról és az 1846/47. évi 78082 Ft-ról készült.

160 Tized A városi tanács 1696. július 22-i ülésén olvasták fel a budai kamarai adminisztráció leiratát, amely szerint a városban minden tized a királyt illette. Abban az évben egy kereszt búza után 60, árpa után 40 d, egy urna bor után 2 Ft volt a tized. A város 1715. évi becikkelyezése után a tized az esztergomi érseké lett, a város tőle bérelte.

161 Némileg megváltozott a helyzet 1777, a püspökség megalapítása után, amikor Mária Terézia a tizedet az addigi belvárosi plébániatemplomnak rendelte. És mivel ezt a város a káptalannal közösen tartotta fenn, a tanács a tizedet a káptalantól bérelte. Ez sok vita forrása volt, amiről az egyházi fejezetben szólok részletesen.

162 A város kétféle, gabona- és bortizedet szedett. A fehérvári polgárok az 1703. évi kiváltságlevél szerint a bárány- és méhtized alól mentesek voltak.

163 Gabonatized Gabonatizedet 1696 óta szedtek. Időpontját, az aratás befejezésétől függően, a tanács határozta meg. 1724-ben 1 mérő búza után 6 d-t; árpa, zab és köles után 5 d-t; 1 vödör bor után 10 d-t szedtek. Az aratás után osztották ki a gabonatizedcédulákat. Az aratórészt a gazda egy nap alatt fizette ki, utána kezdődött a dézsmálás.

164 1754-től nemcsak a terményeket, hanem a földeket vetették tized alá. Egy lenföld után 1 Ft-ot, a parlag és mohar után 50 d-t szedtek, majd 1768-tól minden föld után 50 d lett a dézsma. 1771-ben emellett a tiszta búza 12., a valamivel alábbvaló búza 11., a kétszeres búza és -rozs 10., a tavaszi árpa, zab és más efféle 9. keresztjét szedték dézsmaként. A tizedcédulákat a városházán osztották; a cséplésnél a városmajorban egy-egy tanácsos volt jelen.

165 1788-ban jelentette a számvevő, hogy a „tizedbe nem a legjobb, még csak nem is a közepes gabonát adják, ami a városnak nagy kárára van". Azt javasolta, hogy a 160 Prot. sess. 1839. dec. 23. No 2479.; 1842. dec. 20. No 3676.; 1845. jan. 7. No 94.; 1846. dec. 17. No 4548. 161 Kállay 1973/A. 67. 162 Lásd ott. 163 Kállay 1974. 159. 164 Prot. sess. 1724. jan. 7.; 1740. aug. 26. 16í Prot. sess. 1754. júl. 27.; 1768. júl. 23.; 1771. júl. 27.; 1773. júl. 23.; Corp. stat. V/2. 521. Székesfehérvár 1754. •