Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

4. Adóügy

tizedszedők maguk válasszák ki a 10. keresztet. A tanács megeskette a tizedszedőket, hogy a városnak nem okoznak kárt. „azt azonban nem lehet megoldani, hogy minden 10. keresztet ők válasszanak ki".

166 Ugyanebben az évben azok a polgárok, akik a parlag földjeikbe nyári gabonát vetettek, nem akartak tizedet fizetni. A tanács határozata: „Mivel az ő hibájuk, hogy nem télit vetettek bele (amit kellett volna), kötelesek tizedet fizetni. Míg meg nem fizetik, nem engedik a behordást."

167 1793-ban a szószóló — az uralkodó akaratára hivatkozva — javasolta, hogy a tizedet ne természetben, hanem pénzben szedjék. A tanács ezt el is fogadta; de a valóságban semmi sem változott.

168 A beszedett dézsmabúzából különböző kötelezettségeket fizetett ki a város. 1808ban pl. 50 mérőt kaptak a ferencesek, 28-at a két dézsmás, 2 mérőt a majorgazda (zsákfoltozásért), 6-6-ot a kőműves- és ácspallér; 10—10 mérőt a bíró, a szállásmester és a városi szolga; 1 mérőt a hajdú (a szérűk őrzéséért) és 6 mérőt a hajdúkáplár.

169 1812-ben a tanács elrendelte, hogy mindenki előbb a dézsmát hordja be a város majorjába és csak utána az egész termését. Ugyanebben az évben a parlagra és mohar földekre 5-5 Ft-ot vetettek ki, „mert különben ezek a városnak a dézsmában nagy csonkítást jelentenek".

170 1816-ban a tanács — a szószóló és három választópolgár jelentése alapján — elengedte azok dézsmáját, akiknek „szántóföldjeit a vizek és a havak tönkretették; másodszor is kellett vetniök vagy parlagon hagyták a földet". Különben nem szívesen adott a város bármilyen kedvezményt.

171 1821-ben több gazda kifogyott az eleségből és kérte, hogy a dézsmálás megkezdése előtt néhány keresztet behozhassanak és kenyérnek valót nyomtathassanak maguknak. A tanácsi határozat: „Egy-két ágazat alá való gabonát előlegesen behozhatnak."

172 1821-ben a kamara megkérdezte a várost: nem volna-e hasznosabb a gabonadézsmát pénzzel megváltatni. A tanács és a választott község együttes ülése a természetbeni szedés mellett maradt, amit a kamara is akceptált (elfogadott). A tanács ezt azzal indokolta, hogy a váltság kivetése bajos lenne, akadállyal járna; a pénzszűke miatt az adózók felesleges eladásokra kényszerülnének; a városnak nagy szüksége van szalmára, amit így tudnak pótolni. A tanács szerint a hazai törvényekkel leginkább a tized természetbeni szedése egyezik.

173 ,6e Prot. sess. 1788. júl. 4. No 1055. 107 Prot. sess. 1788. júl. 11. No 1095. 168 Prot. sess. 1793. ápr. 8. No 431. 169 Prot. sess. 1808. aug. 17. No 1136. 170 Prot. sess. 1812. jún. 13. No 877. 171 Prot. sess. 1816. júl. 25. No 1297. 172 Prot. sess. 1821. júl. 21. No 1182. 173 Prot. sess. 1821. okt. 17. No 1592.; dec. 10. No 1943.