Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

4. Adóügy

1787. évi megalakulását. A számvevőséget Fehérvárott is ebben az évben állították fel, habár működése nem volt zavartalan. 1793-ban a királyi biztos sem látta világosan a helyzetet, a tanácstól kért felvilágosítást; hogyan van az, hogy a felállított számvevőséget a város a legutolsó tisztújításkor megszüntette, majd újból helyreállította és közben mégis működött. A tanács azt felelte, hogy a helytartótanács 1790. évi rendelete alapján állították fel újra.

147 A városi számvevőség, amely akkor még csak a számvevőből állt, 1790 óta valóban működött. 1790-ben Wagner István számvevő jelentette: a számadásokban talált hiányosságokat. A felülvizsgált számadásokat a helytartótanácshoz terjesztették fel. A következő évben amiatt panaszkodott a számvevő, hogy az egyesített hadiadó- és házipénztárat — felsőbb utasítás hiányában — nem tudja szétválasztani.

148 A számadásokat a számvevőség 1796-tól kezdve már nem győzte revideálni; kisegítő alkalmazását kérte. A választópolgárok azonban ehelyett inkább az egész — a városi pénztárat terhelő — számvevőség megszüntetését kérték. Elégnek tartották, hogy „a városi számadások egy írnokhoz tartoznak", mivel a magyar kamara úgyis ellenőrzi azokat. A tanács válasza: „A számvevői hivatalt a legmagasabb utasítás rendelte el; így azt megváltoztatni nem lehet."

149 1796-ban a számvevő jelentette a tanácsnak, hogy 1790, vagyis működése megkezdése óta nincs adjunktusa. A város a magyar kamarától kérte a kisegítői állás rendszeresítését. Az engedély meg is jött, az első adjunktus Ruska Ferenc lett. 1805-től — az adjunktusi állás elnyerésének reményében — gyakornok is van a hivatalban (Rauch Ádám pl. ezen az úton nyerte el az adjunktusi állást).

150 1812-ben megintették az adjunktust, hogy „munkáját akkor is végezze el, ha a számvevő állandóan távol van". 1826-tól az állást a becsületbeli írnokok közül töltötték be. 1834-től már „becsületbeli számvevőségi gyakorló segéd" is volt. 1836ban az adólevelek készítésére egy ideiglenes segédet alkalmaztak.

151 Pacsay György számvevő 1844-ben jelentette, hogy a kirendelt írnok három hete bejelentés nélkül elhagyta a várost. A tanács ezt a hivatal végleges elhagyásának vette és tiszteletbeli írnokságát megszüntette.

152 1838-ban az adószedő és a kamarás között „behozták a kölcsönös ellenőrséget" (vagyis egymást ellenőrizték, egymásért jót álltak). Ezt a kamara is jóváhagyta.

153 1842-ben a választópolgárság javasolta 250 ezüst Ft fizetéssel, alszámvevői állás felállítását. A tanács a királyi biztos pártfogását kérte a javaslathoz. A kamara azonban nem engedélyezte „ellenőri" állás létesítését.

154 147 Prot. sess. 1785. okt. 21.; 1793. márc. 21. No 319.; Budapest története. 1975. III. 436. 148 Prot. sess. 1790. aug. 13. No 788.; 1791. nov. 28. No 1264. 149 Prot. sess. 1796. júl. 4. No 947. 150 Prot. sess. 1796. jún. 6. No 802.; nov. 19. No 1532.; 1805. jún. 14. No 834.; nov. 4. No 1545. 151 Prot. sess. 1812. ápr. 17. No 554.; 1834. júl. 22. No 1456.; 1836. ápr. 11. No 796. 152 Prot. sess. 1844. nov. 11. No 4217. 153 Prot. sess. 1838. febr. 16. No 365.; júl. 23. No 1409. 154 Prot. sess. 1842. aug. 12. No 2327.; 1844. márc. 8. No 710.