Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
4. Adóügy
tanács a bíró lakására gondolt, de azt előbb tataroztatni kellett. A két pénztár szoros egységét mutatja, hogy 1790 februárjában a hadielőlegre a város által felvett 10000 Ft kamatait a hadiadó-pénztár fizette, de márciusban 1000 Ft-ot adott „kisegítésképpen" a házipénztárnak. 134 1790 októberében a szószóló és a választott község javasolta az adópénztár és a házi (kamarási) pénztár szétválasztását. A tanács azonban a fentebb említett (1785) helytartótanácsi rendeletre hivatkozva ezt nem látta indokoltnak. 1791-ben az egyesített hadiadó és kamarási perceptor a két pénztár különválasztásával foglalkozott. A végleges megoldást az 1792. januári helytartótanácsi leirat hozta meg: válasszák szét a két pénztárat. Erre a tanács — szokás szerint — bizottságot küldött ki. A munka azonban vontatottan haladhatott, mert még az év novemberében is a házipénztárból fizették ki az adónövekedést (auctiót). A perceptori hivatal ekkor a városházán levő boltban volt elhelyezve. 135 Az adópénztár kamatra is helyezett ki tőkéket. Elsősorban a középületek (vármegyeháza, püspöki palota) évi adójára letett összegeket. így adott pl. 1794ben 100 Ft-ot — a kezesség mellett — Kaiser Antalnak, amelyet a város a megyeháza melletti telek adójára kapott. A 100 Ft kamataiból fedezték azután a telek évi adóját. 1797-ben a perceptor írta össze azokat a nyugdíjazott katonatiszteket, akik a városi hadiadó-pénztárból kapták a nyugdíjukat. 136 Van példa arra is, hogy közvetlenül a hadiadópénztár fizette a tiszti szállások bérét: 1802-ben pl. 861 Ft-ot. 137 Az 1820-as évektől kezdve a perceptori hivatal (adóhivatal) egyre inkább elkülönül a házipénztártól. Ennek ugyan ellentmond, hogy 1824-ben az adópénztár segítette ki a házipénztárat, de ez kölcsönösen is megtörtént. Az adószedői hivatal rendszeres évi pausálét adott a házipénztárnak (a háziadóból) a tisztviselők, a conventionatusok és a cselédek fizetésére. A kamara azt szorgalmazta, hogy az összeget már a kivetéskor a kamarási pénztárnak utalványozzák, illetve abból csak annyit vegyenek a valóságos bevételek közé, amennyit az adóhivatal beszedett. A háziadót különben az adószedői pénztár számolta el. 138 A számadásokban talált hiányokért az örökösök is feleltek. 1836-ban az elhalt Yblacker József adószedő árváit tették felelőssé az 1825—1831. évi számadásokban talált csekély differenciáért. Az árvákat végül is a helytartótanács mentette fel. 139 134 Prot. sess. 1785. okt. 21.; 1786. máj. 9. No 728.; 1790. febr. 8. No 212.; márc. 12. No 313.; Corr. buch 1785. nov. 30. 135 Prot. sess. 1790. okt. 18. No 1001.; 1791. márc. 28. No 367.; nov. 28. No 1264.; 1792. jan. 9. No 30.; 1792. nov. 5. No 1478. 136 Prot. sess. 1794. jan. 24. No 117.; 1797. okt. 2. No 1185. 137 Prot. sess. 1802. ápr. 30. No 730. 138 Prot. sess. 1824. márc. 5. No 425.; 1828. ápr. 26. No 780.; 1830. márc. 22. No 454.; 1834. júl. 22. No 1458.; Budapest története. 1975. III. 436. 139 Prot. sess. 1836. júl. 18. No 1511.
