Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

4. Adóügy

A szegény adózók megsegítésére, a hátralékok törlesztésére a város néhány évben kölcsön felvételével^ próbálkozott. Először 1764-ben akartak 6%-os kamatra, a hadiadó fizetésére, kölcsönt felvenni, a helytartótanács azonban ezt nem engedélyezte.

118 Nagyobb sikerrel próbálkoztak 1785-ben, amikor 5% kamatra 1000 Ft-ot vettek fel. Ez sem jelentett teljes sikert, mert nem tudták visszafizetni és a kamatait még 1796-ban is fizethették. 1789-ben, „az adózók megsegítésére" 2000 Ft-ról állított ki adóslevelet a tanács, mert „a téli félév vége felé közeledvén, be kellett az adót fizetni". 1795-ben újabb 1500 Ft, majd a következő évben 1000 Ft-ot vett fel a város, 5% kamatra.

119 A kölcsön felvételének a célja lehetett a már megállapított adó minden forintjára kivetett növekedés (auctio) kifizetése. Ezzel azt akarta a tanács elérni, hogy az adózókat csak a megállapított hadi- és háziadó terhelje. így vettek pl. 1792-ben kölcsönt az 1680 Ft-os auctio kifizetésére.

120 Adószedő A hadiadó és a városi háziadó szedéséért, kezeléséért az adószedő (perceptor, Einnehmer) volt a felelős. A perceptort 1728-ig a belső és a külső tanács, 1729-től — a választott község megalakulásától kezdve — a belső, a külső tanács és a választott község választotta. Megbecsült funkció volt; az első adószedők között (1694) ott látjuk Hiemer Mihályt is.

121 1725-ben vették fel porció perceptornak Kovács Györgyöt, aki már 50 Ft fizetést is kapott. Első feladata a kintlevőségek behajtása volt. Fizetését — tiltakozása ellenére — a következő évben 30 Ft-ra csökkentették. A bevételről és a kintlevőségekről negyedévenként adott számadást. Ezek után nem csodálhatjuk, ha 1730-ban — a kérlelés ellenére — lemondott. Helyére „unanimi consensu" Parraghy Jánost választották.

122 1735-ben az adószedő fizetése 85 Ft. Ekkor már kezest is kell állítania: Panitz Pálért pl. bátyja, András, cipészmester vállalt kezességet. Az adószedő anyagilag felelős volt az általa beszedett pénzekért. 1750-ben a tanács azt követelte a perceptortól, hogy a házát adja el és abból fizesse meg az 1540 Ft-os hátralékot.

123 1761-ben a perceptor fizetését azért emelték, mert „az államkölcsön és a bécsi testőrség miatt megemelt hadiadó több feladatot rótt rá. Saját ügyeivel, gazdaságával nem tud foglalkozni". 1780-ban arra hivatkozva kérték az adószedő 118 Prot. sess. 1764. febr. 14. 119 Prot. sess. 1787. febr. 12. No 123.; 1789. máj. 8. No 605.; 1795. nov. 13. No 1335.; 1796. márc. 7. No 377.; jún. 24. No 898. 120 Prot. sess. 1792. nov. 5. No 1478. 121 Prot. sess. 1694. jún. 25.; Kállay 1972/B. 129. 122 Prot. sess. 1725. jan. 9.; 1726. jún. 6.; 1728. márc. 17. 123 Prot. sess. 1735. febr. 25.; márc. 31.; 1750. jan. 17.; Kállay 1972/B. 129.