Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

4. Adóügy

170 Ft-os fizetésének a felemelését, hogy „nemcsak az adóról számol el, hanem a kaszárnya szükségleteiről, szállásról, az újoncok ellátásáról, a természetbeniek kezeléséről is gondoskodik". És újból visszatér a gondolat: „a saját gazdaságával nem tud foglalkozni."

124 Az 1790-es évektől kezdve a számvevővel közösen készítik és terjesztik az adókivetési ülés elé a kivetett adó táblázatát. A beszedés megszervezése azonban mindig a perceptor dolga. A tanács ehhez maximális segítséget nyújtott: 1798-ban az összes városi katona 195 napot dolgozott az adószedésen (naponta 6 kr-t kaptak).

125 A XIX. század elejétől a perceptort rendszerint több jelentkező közül választották. 1804-ben pl. Hauch Ferenc contraagenst tették meg adószedőnek. Az ő helyére két jelentkező volt (egy járulnok és egy számvevőségi adjunktus). A hivatalba való beiktatást a polgármester és egy tanácsos végezte. A perceptori állásra pályázóktól kauciós levelet követeltek, amelyet — ha az állásról lemondott — visszaadtak neki. A kauciós levelet a helytartótanács is ellenőrizte.

126 A rokoni kapcsolatokat itt sem tűrték meg, de kivétel itt is volt. 1812-ben pl. a magyar kamara annak ellenére engedélyezte Rauch Ferencnek a következő tisztújításkor való újbóli jelölését, hogy a polgármesternek rokona volt.

127 1814-ben az adószedői állásra heten pályáztak. A belső tanács és a választott község együttes ülése közülük „közakarattal hármat jelölt választás végett". Ebből a három kandidátusból választották meg azután az új adószedőt, Rauch Alajost. A következő év októberében Rauch nővére, egy komáromi kereskedő özvegye, kérte, hogy „a tanács bocsássa hozzá egy időre Rauch Alajost, az ura számadásainak a rendbeszedésére". A tanács válasza: „Az adószedés ideje most van; az adószedő úrra itthon elkerülhetetlenül szükség van. így a kérést nem lehet teljesíteni." Rauch Alajosért a kezességet anyja vállalta. A tanács a kezeslevelet az irományok közé tette. 1816-ban Rauch amiatt panaszkodott, hogy „amikor számvetésre Budára utazik, a felsőbb hely által meghatározott napibérekből nem tud kijönni, így a saját erszényéből kell pótolnia". A tanács kérte a magyar kamarát, hogy „a napibért az élelmiszer árakhoz alkalmazza".

128 A kezeslevélre 1821-ben lett szükség, amikor Rauch Alajos volt adószedőt 23 904 Ft-ban marasztalták el. A kezeslevelet a királyi biztos segédje kérte el a várostól. Az új adószedő ekkor Yblacker József volt.

129 Yblacker 1834-ben halt meg. A tanács közölte a választópolgárokkal, hogy „alkalmas tagról gondoskodjék, hogy minél előbb meg lehessen választani a 124 Corr. buch 1761. nov. 20.; 1780. ápr. 17.; Az adószedő 1780-ban 30 Ft emelést kapott (Prot. sess. 1780. szept. 18.). 125 Prot. sess. 1792. máj. 7. No 641.; 1794. ápr. 4. No 481.; 1798. febr. 24. No 263. 126 Prot. sess. 1801. jún. 19. No 804—806.; 1804. márc. 24. No 395—396.; 1805. jún. 28. No 962. 127 Prot. sess. 1812. aug. 31. No 1119. 128 Prot. sess. 1814. júl. 28. No 1074—1080.; 1815. okt. 16. No 1516.; 1816. júl. 5,No 1122.; 1816. dec. 13. No 2014. 129 Prot. sess. 1820. máj. 1. No 800.; 1821. aug. 27. No 1377. 238