Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

4. Adóügy

Személyi válogatás nélkül, a tartozók vagyonát lefoglalják és kocsin a városházához viszik. Tudtukra adják, hogy onnan egy hét alatt kiválthatják. Ha nem, akkor elárverezik. A végrehajtott személytől az executióért adóforintonként 2 kr-t szedtek. A végrehajtók közölték az adósokkal, hogy ha készpénzben akarnak fizetni, akkor azonnal menjenek az adószedő hivatalba, és akkor elmarad a végrehajtás.

106 Az új szabályzat nyomán felélénkült a végrehajtás: ebben az évben a város újból katonákat kért erre a célra. Nem volt viszont végrehajtás aratás és szüret idején (mert senki sem volt otthon); „meg kell várni, amíg az aratók befejezik az aratást". Az árvapénztárban levő semmilyen pénzt sem foglalhattak le adóhátralék fejében (1824). Ebben az évben a város arra hivatkozva helytelenítette az új lövöldöző hely építését, „mivel az adót többszöri végrehajtással sem lehet behajtani". A tartományi biztos természetesen azon volt, hogy ez „minden módon" történjen meg. 1830-ban kéthavonta kért jelentést az adószedői pénztár állásáról. 1830-ban a tanács a pénzszűke miatt („a városi cselédek ruházatát sem tudjuk elkészíttetni") szorgalmazta az adó behajtását.

107 1830-ban az adóhátralékok megvizsgálására, majd végrehajtására bizottságot létesített a tanács. Ez jelölte ki a tanácsosokat és a választópolgárokat, hogy ki melyik fertályban vagyen részt az executióban. Ez a bizottság rendelte el, hogy az elszegényedett polgárok a hátralékukat közmunkával is ledolgozhatják. Ha nem polgárok voltak, akkor „város dolgára hajtották őket".

108 Mint láttuk, az adó kivetésénél a céhek fontos szerepet játszottak. Az 1830-as évektől kezdve a behajtásáért is felelőssé tették őket. A tanács meghagyta a céhbiztosoknak, hogy a hátralékot a céhládákból vegyék ki.

109 A hátralék fejében lefoglalt ingatlanok további sorsa nem volt egyértelműen rendezve. 1824-ben az executiót végző írnok azt kérdezte a tanácstól, hogy a lefoglalt ingatlan javakat egy év leforgása előtt el lehet-e adni. A tanács határozata: „Mivel azokat, akik adójukat nem fizetik — a felsőbb rendelet szerint — azonnal végre kell hajtani, az ingatlanokkal 15 napot kell várni és utána árverés útján eladni. Ebből kell az adóhátralékokat lerovatni." Ugyanebben az évben mondta ki a tanács, hogy „a nagyobb összegű és hátralékos adókat az ingatlan javak rendes executio alá vonásával kell végrehajtani". Ez ebben az évben meg is történt, de az árverésen egyetlen vevő sem akadt.

110 A helyzet fonákságát a felsőbb hatóság is látta: 1830-ban a helytartótanács felhívta a város figyelmét, hogy „az adóhátralék végrehajtásánál ügyelni kell arra, hogy azáltal az adózó ne váljék az adózásra képtelenné. Vagyis pl. ne adják el a 106 Prot. sess. 1823. okt. 24. No 1551. 107 Prot. sess. 1823. nov. 3. No 1597;; 1824. aug. 13. No 1256.; szept. 5. No 1372.; 1829. júl. 27. No 1164.; 1830. jan. 9. No 85. 108 Prot. sess. 1830. júl. 12. No 1183.; 1831. márc. 14. No 483.; 1834. nov. 3. No 2150. 109 Prot. sess. 1834. dec. 1. No 2354. 110 Prot. sess. 1824. jan. 23. No 152.; ápr. 30. No 715.; szept. 20. No 1445.