Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

4. Adóügy

De az élethez szükséges dolgokat nem lehetett elvenni. A tanács az adóhoz hasonlóan hajtotta be az elmaradt céhtaksákat is, mint pl. 1746-ban a süvegescéh két tagjától.

100 1792-től az adószedő évente kimutatást készített a hátralékos adóról, elsősorban a telkekről. Ebben az évben fordult elő első ízben, hogy 95 Ft-ot „utalványozott a tanács az adószedőnek" mint behajthatatlan adót. 1798-ban a behajthatatlan hadiadó- 881 Ft, a háziadó-hátralék 1216 Ft volt. Az adószedő a hátralékot az illetők következő évi adókönyvéhez írta hozzá.

101 1805-ben egy mészárosnak a telekkönyvnél letétben levő pénzéből vették el az adóhátralékát. A helytartótanács rendszeresen írt a városnak és biztatta a hátralékok behajtására. Erre volt is oka, hiszen 1809-ben 1474 Ft hadiadó-, és 2235 Ft háziadó-hátralék volt. A felsőbb hatóság azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy a hátralékot részletekben szedjék be („amikor az illetőnek keresete van"). A kamara a kintlevő, be nem hajtott adóért a tanácsot tette felelőssé, „a teljesen behajthatatlan a városi tanácsra száll.

102 1815-ben mérlegelte a város, hogy az adó végrehajtásához katonai segítséget kér. Ebből azonban újabb probléma adódott: egy katona egy napra 12 kr-t kapott. Ez az összeg, ha rentábilis is volt „(egy nap alatt több háznál is végezhet"), mégsem tudták eldönteni, hogy ki és miből fizesse. Az efölötti elmélkedés még három évvel később is a tanácsülés napirendjén volt.

103 1819-ben az adószedő megfigyelte, hogy „egyesek az adóikat nem fizették ki, hanem a külső hegyekbe vették a lakásukat". A város a megyét kereste meg: ne engedje meg ezeknek a külső hegyeken a letelepedést. Ha a várost elhagyó, marhái után adóhátralékban levő szolgákról volt szó, a város a hátralékkal a gazdáikat terhelte.

104 Az adóhátralékot az eladott ingatlan árából is be lehetett hajtani. Ebből a célból az eladó a vételárat nem kapta meg azonnal, hanem a telekkönyvi hivatalnál letétben helyezték el. így hajtották be pl. Nagy Mihály tobakos mester adóhátralékát 1821-ben az eladott szőlője árából. Ugyanebben az évben jelentette az adószedő, hogy 2600 Ft hátralékot nem tud behajtani. A tanács egy írnokot és egy fertálymestert küldött ki executióra.

105 A tanács 1823-ban szabályozta az adóvégrehajtási eljárást. Eszerint az executiót írnokok, fertálymesterek és királyi katonák végzik, melléjük kocsikat kell rendelni. 100 Prot. sess. 1727. szept. 2.; 1728. nov. 2.; 1729. márc. 22.; 1730. jan. 3.; 1732. szept. 12.; Acta. pol. et jur. 1746. aug. 7. No 107. 101 Prot. sess. 1792. márc. 2. No 254.; márc. 19. No 356.; 1798. febr. 24. No 266. Van példa arra is, hogy a bécsi udvari kamara engedélyezte a behajtatlan összeg kihagyását az adószámadásokból (HKA Camerale Ungarn 557. Fasc. 26. 1798. ápr. No 100.). 102 Prot. sess. 1805. dec. 30. No 1822.; 1807. okt. 30. No 1249.; 1809. ápr. 28. No 635.; 1814. aug. 1. No 1138.; okt. 19. No 1493. 103 Prot. sess. 1815. júl. 10. No 1109.; 1818. okt. 16. No 1373. 104 Prot. sess. 1819. okt. 22. No 1591.; dec. 7. No 1888. 105 Prot. sess. 1821. febr. 12. No 263.; dec. 3. No 1908.