Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
4. Adóügy
1799 februárjában „egy bizonyos névtelen egyházi férfiú" 155 Ft-ot adott hadsegedelem céljára. A következő év áprilisában a kamarási pénztárnak 4000 Ftra volt szüksége a subsidiumként kivetett 1000 mérő zab megvásárlására. 83 Az 1807:2. tc. előírta, hogy mindenki a jövedelmének hatodrészét köteles önkéntes felajánlásként fizetni. Az önkéntes felajánlás megszervezésére minden hatóság bizottságot állított fel. Fehérváron ez 1808 áprilisában történt meg. A bizottságnak az egész tanács, a választott község nagy része, a városban lakó főurak és nemesek lettek a tagjai, akik Nagy Pál apát előtt esküt tettek. A bizottság feladata volt a beszedés kulcsáról dönteni, illetve a kivetést megszervezni. Az önkéntes felajánlás során 20 124 Ft gyűlt össze, amit a veszprémi sóhivatalban fizettek be. 84 1810 szeptemberében hirdették ki Fehérvárott a lakosságot arany és ezüst tárgyak, pénzek felajánlására buzdító nádori leiratot, a polgárok és az összes adófizetők előtt. 1812 decemberében a nádor 15 000 Ft önkéntes subsidiumot kért a várostól „a háború jelen körülményei, az örökös tartományok biztonságának megóvása" érdekében. A fehérvári kereskedők erre a célra 1890 Ft-ot, a kiskereskedők 182 Ft-ot gyűjtöttek össze. A nádor azonban nem volt elégedett; a következő évben kérte a tanácsot: ösztönözze a kereskedőket, hogy 15000 Ft-ot adjanak közszükségletre. Ezt a kereskedők önként nem adták össze, mire a tanács adóként vetette ki rájuk. A kereskedők emiatt természetesen tiltakoztak, de 1814-re összegyűlt a 15000 Ft. 85 1815-ben a városra 29 924 Ft subsidiumot vetettek.ki. A tanács úgy döntött, hogy „a behajtás költségeinek a csökkentésére (az adózó) a közadó minden forintja után 32 kr-t fizessen". A kivetést tanácsi bizottság végezte, amely a kamarától 10 000 Ftos kölcsön felvételére kért engedélyt. A Bárándpuszta után járó 1410 Ft-ot a város a megyei pénztárba fizette be. 1815-ben a város jutalommal ismerte el „az adószedőnek a háromszori hadsegedelem beszedése körüli nagy érdemeit". A hadsegedelmet a város még évek múlva is fizette; 1829-ben pl. 217 Ft-ot. 86 Mentesség, kedvezmény Székesfehérvár — ahogy az általánosságban az Einrichtungswerkben meg volt írva — senkinek sem adott adómentességet. 1693-ban határozatban mondta ki, hogy „egy polgár, még a perceptor sem lehet kivéve az adó alól". A következő évben a bírót és a tanácsosokat szólították fel, hogy „két napon belül rendezzék az 83 Prot. sess. 1799. febr. 25. No 257.; 1800. ápr. 30. No 540. 84 Prot. sess. 1808. ápr. 1. No 401.; ápr. 6. No 446.; 1809. máj. 23. No 747. 85 Prot. sess. 1810. szept. 2. No 1348.; 1812. dec. 4. No 1473.; dec. 18. No 1563.; 1813. jan. 4. No 2. 86 Prot. sess. 1815. ápr. 23. No 735.; nov. 13. No 1660.; dec. 31. No 8.; Acta pol. et jur. 1829. No 36.
