Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

árulására. „így a por csak letétben van; igaz, hogy három fontot eladott belőle" — írta a tanács.

101 A helytartótanács 1785-ben szigorú körrendeletben tiltotta meg a salétromnátrium árulását. A felügyelet a tanács dolga lett. Ennek értelmében a következő évben már a tanács adott „Pulverhandl" árulási engedélyt. 1788-ban viszont a budai tüzérparancsnokság ráírt a városra: vegye vissza az egyik engedélyt, mert „az még csak nem is polgár". A puskapor árulása jó üzlet lehetett, mert ezekben az években többen is próbáltak engedélyt szerezni (többek között Hadaun Antal kereskedő is, akit a tanács türelemre intett). A lőport természetesen veszélytelen helyen kellett tárolni.

102 A francia háborúk miatt a hatóságok nagyobb gondot fordítottak a lőporra és az ólomra. 1800-ban egy városi polgár jelentette, hogy az egyik szatócsnál két francia hadifogoly lőport akart vásárolni. A tanács beidézte a szatócsot, aki elmondta: a katonák valóban akartak nála lőport venni, de ő nem tart ilyet. A tanács további vizsgálatot folytatott, hogy a franciák nem kaptak-e valahol mégis lőport.

103 1803-ban Schönfuss császári királyi tüzérségi parancsnok leirata alapján a városi kapitány összeírta, hogy melyik kereskedőnél mennyi lőpor és salétromnátrium volt. Egyúttal beszedte az engedélyeket és a parancsnok által kiállított újakat osztotta ki nekik. De adott engedélyeket a városi tanács továbbra is, mint 1809-ben Ybl Miklósnak vagy 1813-ban Yblacker Györgynek.

104 1808- ban a külvárosi magyar és német polgárok kérték, hogy a város költségére számolhassák el a szent ünnepeken tűzijátékra elhasznált puskaport. A tanács ezt nem engedte meg, mivel „az ilyen kiadásokat maga is el fogja hagyni".

105 1809- ben a tanács megállapította, hogy a kereskedőknél nagyobb mennyiségű puskapor volt. Ezért megkereste a budai tüzérparancsnokságot, hogy szállíttassa azt Budára. 1814-ben egy belső tanácsos vizsgálta meg a boltosoknál tárolt puskaport és szedett be utána 3 Ft 22 kr taksát, amit a tüzérparancsnokságnak küldtek meg.

106 1814-ben a grazi tüzérkerület írt a városnak: kötelezze Ybl Miklós kereskedőt, hogy a boltjában található puskaport írja össze és új engedélyt váltson. Ybl a tanács előtt előadta, hogy ő a port és a salétromot egy kereskedőtől vette, akinek ő a vámot is megfizette. „A puskaport éppen ezért úgy árulta, mint a többi árut." Kérte a fenti parancsnokságot, hogy lássa el őt közvetlenül puskaporral és salétrommal, hogy ne kelljen a vámot is megfizetnie.

107 101 Prot. sess. 1775. nov. 3.; 1777. aug. 8.; 1778. ápr. 3.; 1780. máj. 22. 102 Prot. sess. 1785. jan. 7.; 1786. szept. 7. No 121.; 1788. febr. 11. No 192.; 1790. jan. 29. No 153.; 1800. máj. 17. No 638.; Kállay 1971/A. 86. 103 Prot. sess. 1800. dec. 12. No 1514. 104 Prot. sess. 1803. ápr. 29. No 629.; 1809. ápr. 21. No 605.; 1813. nov. 2. No 1314. 105 Prot. sess. 1805. máj. 27. No 699.; 1820-ban azonban mégis volt tűzijáték Szent Istvánkor (Prot. sess. 1820. aug. 18. No 1415.). 106 Prot. sess. 1809. jún. 15. No 848.; 1814. jún. 6. No 867. 107 Prot. sess. 1814. aug. 16. No 1213.