Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
voksát. (1824-ben az asszony halála után férje, Patsay György vette át a sóárulást.) 94 A tanács azon az állásponton volt, hogy „a sónak aprólékos árulását letiltani nem lehet", és még kiadott néhány engedélyt. 1825-ben az árvapénztár gondviselője is sót árult. 95 Egész addig tartott az engedélyek kiadása, amíg az öt dekretális sóáruló kérelemmel nem fordult a tanácshoz, hogy „a városban elég már a sóáruló, a város ne támogassa újabbak kérését". A tanács ezt figyelembe is vette: a következő évben egy helyi polgár kérelmét már nem teljesítette, „annál inkább, mivel legutóbb felsőbb helyen két ilyen kérést is elutasítottak". 96 Ettől kezdve a sóárulást csak örökölni lehetett a városban. Ezt tette pl. 1830-ban Kíszling Anna kisasszony, aki elhalt apja után kérte a sóárulás dekrétumát. A magyar kamara a várostól kért véleményt a kérelmező koráról, testalkatáról, az örökség nagyságáról. Majd miután minderre megnyugtató választ kapott, a kérést kedvezően intézte el. 97 Ugyanebből az évből való a helytartótanács rendelete, amely szerint „különösen ügyelni kell arra, hogy senki se adja bérbe a sóárulási dekrétumát". A tanács a kapitányi hivatalra bízta, „nyomozza ki, van-e ilyen bérbe adva a városban". 98 A földvári sóhivatal még így is sokallta a fehérvári sókereskedők számát. 1832ben kéréssel fordult a városhoz: minden sóáruló folytatni akarja-e az áruláát. Az öt sóáruló azonban ragaszkodott a kereskedéshez. 99 Puskapor A fehérvári puskapor-kereskedés kezdeteiről annak ellenére keveset tudunk, hogy a salétromfőzés a török alóli felszabadulás után azonnal megindult. Az elkészült salétromnátriumot azonban Szőnybe, majd Budára vitték. 100 Tudjuk, hogy 1775-ben három kereskedő — Ybl (Übl) Miklós, Zutrung György és Libentridt János — árulhatott puskaport a városban. „A puskaport alkalmas helyen kellett tárolniok." 1777-ben Übl Miklós kereskedő a Medárd-napi vásárkor 20 font puskaport adott el. 1778-ban Kirovics Mártonnál 80 font puskaport találtak. A tanács a budai tüzérparancsnokhoz írott levelében ezt azzal próbálta megmagyarázni, hogy a por egy budai kereskedő tulajdona, akinek licence van az 94 Prot. sess. 1816. jún. 6. No 986.; 1819. dec. 3. No I860.; 1820. jan. 10. No 64.; febr. 4. No 250.; 1824. nov. 15. No 1677. 95 Prot. sess. 1821. aug. 27. No 1376.; 1825. nov. 7. No 1742.; dec. 5. No 1883. 90 Prot. sess. 1826. júl. 3. No 1054.; 1827. júl. 30. No 1317. 97 Prot. sess. 1830. máj. 15. No 810.; Ipa után kapta meg a sóárulási engedélyt 1834—1835-ben Rossnagl István (Prot. sess. 1834. szept. 9. No 1805.; 1835. febr. 9. No 287.). 98 Prot. sess. 1830. júl. 19. No 1198. 99 Prot. sess. 1832. szept. 24. No 1852.; nov. 19. No 2249. 100 Kállay 1971/A. 84—85 14 Kállay István 209
