Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

vásároljanak; a vásárban kirakott portékáját a városi hajdúk elvették, és minden kalmárnak joga volt a tőle vett árut a lakosoktól bárhol elkobozni. Ezek után nem sok sikerre számíthatott.

70 Sóeladás A városi önkormányzat — fontosságának megfelelően — nagy figyelmet fordított a sókereskedésre. Modor város 1610-ben statútumban szabályozta a só árát (a tanácsosok 60%-kai olcsóbban kapták). Besztercebánya 1652-ben előírta, hogy a sót csakis a városon keresztül, tehát városi úton lehet vinni. Nagyszombat 1686-ban a kamarás feladatává tette a sókereskedőre való ügyelést. Két évvel később Sopron azon fáradozott, hogy „megőrizze a sómonopóliumot". Kőszeg, Pécs és Ruszt tanácsa 1692—1711 között szabályozta a só árát.

71 1715-ben Besztercebánya megtiltotta, hogy polgár vagy lakos, akár házi szükségletre, a bíró tudta nélkül sót hozzon be, amíg a sóeladás tartott. Nagyszombaton a városba behozott sót először a sóperceptorhoz vitték, csak utána lehetett kimérni. Kőszeg ugyancsak tiltotta, hogy a sókereskedő megkerülésével hozzanak be sót.

72 1721-ben kapta meg a magyar királyi kancellária a bécsi kamara átiratát: a tengeri sót egészen ki kell zárni a magyarországi forgalomból. Erről az uralkodó tilalmi pátenst adott ki.

73 A városoknak voltak a sókereskedéssel kapcsolatos fenntartási feladataik is. 1727-ben pl., amikor a debreceni sóraktár leégett, a városnak kellett az újjáépítésről gondoskodnia.

74 Ruszt 1730-ban megtiltotta, hogy a polgárok és lakosok idegen helyen vegyék a sót. Esztergom város 1739-ben azzal engedte meg — taksa fizetés mellett — a polgároknak a sókereskedést, hogy „a polgárok szabadságát nem lehet korlátozni". Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy amikor Szakolca város szerződést kötött egy helybeli polgárral a sóeladásról, a bécsi udvari kamara értetlenül vette tudomásul és a magyar kamarához fordult a kérdéssel: milyen alapon adja a város bérbe a sóeladást és hogyan van egyáltalán a városokban ez a kérdés szabályozva.

75 Fehérvárott 1696-ban tünt fel Schmid Konrád személyében az első sóhivatalnok. Az 1704. évi sóügyi személyzeti nyilvántartásban a város már nem szerepel, ami arra utal, hogy az 1703. évi kiváltságlevél, ha ez kifejezetten nincs is benne, megnyitotta az utat a kicsinybeni sóárusítás előtt. Ez annál jelentősebb, mert 10 Prot. sess. 1764. febr. 10.; 1765. nov. 26.; 1766. febr. 18.; OL A 28. Kanc. Litt. civ. 1768. No 177. 71 Corp. stat. IV/2. 259. Modor 1610.; 441. Besztercebánya 1652.; 558. Nagyszombat 1686.; V/2. 306. Sopron 1688.; 323. Kőszeg 1692.; 372. Pécs 1707.; 388. Ruszt. 1711. 72 Corp. stat. IV/2. 630. Besztercebánya 1715.; 631. Nagyszombat 1715.; 406. Kőszeg 1717. 73 HKA Hoffinanz Ungarn 537. 1721. máj. 26. 74 Bakács 1933. 638. 75 Corp. stat. IV/2. 720. Esztergom 1739.; V/2. 452. Ruszt 1730.; HLA Camerale Ungarn 589. Fasc. 26. 1820. dec. No 51.