Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
feltétel (elsősorban a polgárjog) hiányzott, féléves határidőt kaptak a megszerzésére. 63 A Társulaton kívül működtek a házalók, kucséberek. A házalók 1744-ben tűnnek fel először a jegyzőkönyvben, amikor a tanács — a kereskedők kérésére — úgy határozott, hogy házaló szatócsok és polákok a vásáron kívül csak három napig, akkor is csak a bíró írásos engedélyével, árulhattak. 64 1792-ben a Társulat panaszt tett a vásárok idején kívül is áruló kucséberek ellen. A tanács nem adott helyt a panasznak, mert „ez így volt eddig is, máshol is így van; a felső kormányszervek rendeletei ezt lehetővé teszik". Két évvel később, amikor a Társulat arra hivatkozott, hogy a házalók nem fizetnek hadiadót, a tanács megtiltotta, hogy a Sas és a Korona fogadóban raktározzák áruikat, illetve hogy áruljanak. 65 1801-ben a Társulat kérte, hogy a város tiltson meg nekik — citromon és gyümölcsön kívül — mindenféle árulást. A tanács a fenti (1794) rendeletre hivatkozva nem látott okot újabb intézkedésre. A fogadósokat viszont felhívta, hogy jelentsék fel a kucsébereket. 1802-ben a kucséberek már mint citrom-alma kereskedők szerepelnek. A panaszok azonban nem szűntek meg, mert 1804-ben rizst, fügét, mazsolát, olajat stb. is árultak. A tanács elé idézték és áruik elkobzásával fenyegették meg őket. 66 1807-ben a városi kereskedők újból panaszkodtak a házalók ellen, akik ezúttal a Fekete Sasban létesítettek lerakatot (raktárt). A tanács intette őket, hogy csak az útilevelükben szereplő árukkal kereskedjenek. 67 A Kereskedő Társulat kérésére a tanács 1816-ban határozatot hozott a házalókról. Eszerint csak az engedélyezett árukat, azokat is csak három napig árulhatták; lerakatot nem létesíthettek, ott nem is árulhattak. A kapitányi hivatal külön jegyzőkönyvet vezetett róluk és csak negyedévenként egyszer adott nekik engedélyt a házalásra. 68 I A határozat értelmében idéztek a tanács elé egy házaló olasz gyümölcskereskedőt, és felhívták a határozat szoros betartására. Parti György kucsébernél olyan portékákat találtak, amelyeket tilos volt árulnia. Azonban tekintettel öreg korára nem az egész készletét, hanem csak negyedrészét kobozták el, valamint a hajdúk fáradságára 1 Ft 29 kr-t fizetett. 69 A Társulaton kívül, sőt annak ellenére próbálkoztak kereskedők a városban levő nemesi házakban boltot nyitni. A legjellemzőbb ezek közül Rácz Halász György, aki a Nádasdy házban nyitott boltot. Az uralkodótól azonban csak török árukra volt engedélye, de ő bécsi árukat is árult. Ezért a város megtiltotta, hogy nála 63 Prot, sess. 1831. märe. 14. No 490. 64 Prot. sess. 1744. máj. 23. 65 Prot, sess, 1792. júl. 30. No 1054.; 1794. dec. 27. No 1475. 60 Prot. sess. 1801. máj. 20. No 693.; 1802. ápr. 2. No 608.; 1804. febr. 10. No 214. 67 Prot. sess. 1807. jan. 26. No 137.: márc. 13. No 349. 08 Prot. sess. 1816. szept. 13. No 1536. 69 Prot. sess. 1816. szept. 21. No 1604.; nov. 29. No 1958.
