Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
tevékenységükhöz tanácsi engedély kellett. Ilyet kapott 1751-ben pl. Bojács Lénárd olasz származású rohonci füszerkereskedő. 56 A legnagyobb gondot különben nem ez, hanem az általuk árulható áruk körének a pontos meghatározása okozta, ami állandó vitára adott alkalmat. A város 1752ben megtiltotta pl., hogy gyerekcipőt tartsanak. 1758-ban két új aprólékos kereskedő csak úgy kapott engedélyt, ha fűszert, gyapotot, selyemárukat és olívaolajat nem árulnak. Nem kereskedett viszont 1780-ban senki sem mézzel a városban. 57 1792-ben a kereskedők panaszt tettek a szatócsok ellen, akik kovakövet, fehér és sárga földet, ürmös füvet, összecsukható kést (bicskát), „szájtrombitát" (szájharmonikát), fenyőszurkot és Taschenfridlet tartottak. A tanács ezeket megtiltotta nekik. A következő évben a szatócsok feleségeinek tiltották meg, hogy „csalárd módon a piac más részein borsót áruljanak, valamint egy olasznak, hogy sajtot áruljon". 1801-ben jártak el egy kiskereskedő ellen, aki egy kereskedő özvegyétől vett portékát árult. 58 1805-ben Halbauer József kereskedő kérte a tanácsot, hogy a plajbászt, pecsétviaszt és tollakat ne a fűszerkereskedőktől (materialistáktól), hanem tőle szerezze be. A tanácsnak ilyen árukra éppen nem volt szüksége. 1812-ben a szatócsok kérték a liszt árának a módosítását, és hogy a ferences atyák kolostoránál árulhassanak. Egyik kérésüket sem lehetett teljesíteni. 59 1817-ben Rossnagl Mihály pesti kereskedő kérését, hogy házi eszközökkel kereskedjen, a város elutasította. A kérelmező a helytartótanácshoz fordult, amely engedélyezte. A tanács az ügyet „alázatosan elfogadván a végzést" bejegyzéssel intézte el. 60 Az 1820-as évektől kezdve könnyebben lehetett aprólékos kereskedési engedélyt kapni. így kapott 1821-ben pl. Klökner Péter, „kifogás nem lévén ellene", engedélyt. 1827-ben Gross András kapott „kevert kereskedési" engedélyt. A következő évben Gyurkovits Koszta már azzal a válasszal nem kapta meg az aprólékos kereskedés űzési jogot, hogy „az aprólékos kereskedés a polgári joghoz tartozik". Neki pedig csak letelepedési engedélye volt. 61 A városban piócakereskedők is voltak. 1830-ban a Visszafolyó Marosban 50 Ftért — piócatartás céljából — egy fundust béreltek. A vizet azonban annyira felduzzasztottak, hogy a szomszédos városi rétet is elöntötte. 62 A tanács 1831-ben határozatban szabályozta az aprólékos kereskedést. Eszerint azt tanácsi engedéllyel és csak polgári joggal, házzal és 100 Ft vagyonnal bírók, csak polgári házban űzhették. Azok az aprólékos kereskedők, akiknek valamelyik 56 Prot. sess. 1751. nov. 3.; 1752. jún. 18.; Lásd erről bővebben: Somkuti 1977. 207. •'*» Prot. sess. 1752. Febr. 8.; 1758. ápr. 21.; 1780. febr. 28. 58 Prot. sess. 1792. szept. 17. No 1274.; 1793. márc. 11. No 268.; 1801. febr. 13. No 203. 59 Prot. sess. 1805. nov. 15. No 1615.; 1812. nov. 30. No 1470. 00 Prot. sess. 1817. okt. 24. No 1578. 61 Prot. sess. 1821. febr. 9. No 229.; 1827. jún. 8. No 1000.; 1828. okt. 3. No 1651. 62 Prot. sess. 1830. júl. 2. No 1107.
