Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
szerint a mesterek kezdtek a fonómasinákkal megismerkedni és ilyeneket beszerezni, hogy a fonók hiányát pótolják. Segítséget jelentene, ha a helytartótanácstól a jobb és újabb masinákról értesítést kapnának. 73 A tobakosok közül 1818-ban 40 űzte a mesterségét, a többi napszámba járt, „ez a mesterség is csak nyomorog". A tobakosok leginkább (fehér, fekete, sárga, vörös) szattyánt készítenek, és kis mennyiségben kordoványt. Néhány évvel azelőtt Bécs számára nagy számban vásároltak szattyánt, akkor jobban ment a tobakosoknak. Szömörce nélkül nem dolgozhatnak, de azt a külföldi manufaktúrák számára kiviszik, így itthon drága. 74 A kalaposok, mivel a falusi mesterek is kalapot készítettek, nehezen tudták áruikat eladni. A szőr kalapon kívül készítettek — megrendelésre — selyemkalapot is. Ezért drágák, mert az agarakkal fogott nyulak bőre igen össze van marcangolva, ezért egy-egy kalaphoz sok bőr kell. Minden nyúlfogást a kalapos vagy a legénye kénytelen elvégezni. 75 A csapók közül 12 űzi a mesterségét; a többi segít a mestertársának vagy kapálni jár. Ennek oka, hogy a magyar juhok igen megfogytak a városban, a juhos gazdák helybe hozták a gyapjút; most a pesti zsidóktól kell megvenniök. Nyomja a csapósokat a majki pokróc-fabrica is, és hogy a városban nincsen kalló. Ezen az iparon csak az segítene, ha a magyar juh tenyésztése a régi szintet érné el. 76 A tímárok álltak legjobban az 1818. évi jelentés szerint, de az ő keresetük is csökkent. Készítményeiket kelendővé tették a háborús idők, a nagy ármádiák, a nemesi felkelések. „A sok papiros pénz, kevesebb kelendőség mellett is, sok nyereségre adott módot a mesterembernek. A háborúk megszakadása azonban határt vetett a gyarapodásnak." Korábban volt olyan mester, aki 12—14 legénnyel dolgoztatott (most 4-5 legénye van). Mivel a helybeli csizmadiák, német vargák sokan vannak, a városban a tímárok készítményei még mindig kelendők. 77 Az asztalosok, takácsok, fazekasok, „kevés fogadott munkáikból, csikorogva élnek, a manufaktúraszerű rendtől még igen távol vannak, figyelmet sem érdemelnek" — írja a tanács. Majd összesítve megállapítja, hogy „a helybeli mesterségek több éve csüggednek és hanyatlanak; ennek oka a kelendőség megakadása. Ezt pedig a kereskedés megszorulása, a forgó pénz megfogása és megzavarodása okozta. A forgó pénz zavaros állapotának megszüntetése tágít a kereskedésen, ez gyarapítja a kézművek kelendőségét. A nagyobb kelendőség tüzesebb iparkodásra, sőt vetélkedésre serkenti a mestereket, bevezeti és boldogítja a manufaktúrákat". 78 1819-től — a helytartótanács leiratára — megengedték, hogy a fabricánsok a műveiket házaikban nagyban és kicsinyben árulják, boltot nyissanak. De más 73 Acta pol. 1818. No 369. 74 Uo. 75 Uo. 76 Uo. 77 Uo.
