Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
posztógyártás bővítésének akadályát egyenesen a fonók hiányában látta. Ebben az évben Tóth Ferenc akart a városban szövőgyárat létesíteni. Az alapításhoz 1000 Ft kölcsönre lett volna szüksége. 68 1812-ben Navratil Károly a morvaországi Bisztricből az iránt érdeklődött, hogy „meglennének-e a városban a körülmények posztógyár létesítésére". A város felelet helyett azt írta a jegyzőkönyvbe, hogy „be kell szerezni róla a szükséges igazolásokat". 69 A város közben állandóan és szorgalmasan jelentette, hogy a városban manufaktúrák vagy gyárak nincsenek, sőt az előírt táblázatot sem terjesztette fel. Pedig ha más nem, de 1778-tól (Panitz István tulajdonában) egy dohány-fabrica működött a városban (ezek létesítését már 1723-tól szorgalmazta a felsőbb hatóság). 1784-ben Schenz Ágoston volt a dohány-fabricator. 1788-ban a Budai külvárosi seborvos állított fel újabb dohány-fabricát, „hogy a polgárok jobb és különböző fajta dohánnyal legyenek ellátva". 1809-ben Scherer Ferenc dohánykészítő és kereskedő nyitott műhelyt dohánypor előállítására. 1830-ban Besenbek Alajos anyjától vette át az „orrdohány" készítés jogát. A boltnyitásra azonban csak azután kapott engedélyt, amikor bebizonyította, hogy ért az orrdohány készítéshez, és a főorvos megnézte, hogy nem használ-e valamely veszedelmes szert hozzá. 70 1787-ben kért Kellner Fülöp kékfestő a manufaktúrája számára a bástyán kívül (a püspöki udvarmester kertje mellett) egy telket. A tanács ezt megtagadta tőle, mivel a terület a katonai kórház céljára kellett. Ugyanebben az évben létesített lerakatot Wiriáth Károly pozsonyi rosolio- és szagosvízgyáros. 71 A nádor 1807-ben a gyárakról és manufaktúrákról információt, valamint mindegyiktől egy-egy mestermüvet kért. A tanács a leiratot az irhagyártókkal, festőkkel, posztógyártókkal, tímárokkal, késmívesekkel és szerkovácsokkal közölte. 72 A legteljesebb összefoglalást a manufaktúrák és fabricák állapotáról a tanács 1818-ban állította össze. Eszerint sem manufaktúrák, sem fabricák nincsenek a városban, „de ha tágabb értelemben vesszük a manufaktúrákat, akkor beszélhetünk a posztósokról, tobakokról, kalaposokról, tímárokról és csapókról". A posztósok (mivel a gyapjú külföldre megy, itthon nagyon drága, a fonók^lfogynak, tudatlanok és drágák) már több éve nem gyarapodnak, sőt inkább elszegényednek. A drága gyapjúból készített rosszabb minőségű posztó nem állja a versenyt a külföldivel. A papírpénz bevezetése megkönnyítette, hogy a fonók külföldre menjenek. A városban nincs kalló, a városon kívül pedig drága. Ezért leginkább csak flanellt készítenek, csak egy-két mester készít durva posztót is. A jelentés 68 Prot. sess. 1807. okt. 19. No 1210.; Gyimesi Kandidátusi ért. 222. 60 Prot. sess. 1812. nov. 23. No 1439. 70 HKA Hoffinanz Ungarn 559. 1723. ápr. 3.; Prot. sess. 1778. jan. 16.; 1784. jan. 30.; 1786. okt. 23. No 262.; 1788. jún. 27. No 987.; júl. 14. No 1104.; 1809. júl. 31. No 955.; 1830. júl. 5. No 1127. 71 Prot. sess. 1787. aug. 13. No 832.; szept. 21. No 956. 72 Prot. sess. 1807. okt. 10. No 1184.
