Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
1. Politikai igazgatás
rendházat is igénybe kellett venni. A magisztrátus a helytartótanácshoz fordult, ahonnan azonban nem sok segítséget kapott. Figyelemmel kísérték a katonaszökevényeket is: 1809-ben pl. a magisztrátus hat francia katonaszökevényt adott át a pesti kapitányi hivatalnak. A tanácsi jelentés szerint 1810-ben már nem voltak francia hadifoglyok a városban.* 6 1813-ban újabb hadifogolyhullám érte el a várost. Ebben az évben Szlávi Antal verbunkos kapitány keresett elhelyezést a franciák számára. A tanács szerint a ferences kolostor erre nem volt alkalmas, a ciszter kolostor pedig javításra szorult. Ezért a magisztrátus polgári házakba is tett hadifoglyokat. 1814-ben francia tisztek jöttek a városba, még gróf Schmidegg Tamás házába is helyeztek kettőt. A kérdés a megyegyűlésen is előkerült: a megye kérte a várost, hogy a két beteg francia tisztet helyezze el máshová. A hadifoglyokkal együtt járt a kémek felbukkanása is. A francia kémek jegyzékét gróf Brunszvik József tárnokmester küldte meg a tanácsnak. A „legszorosabb vigyázat" a városi kapitányi hivatal feladata lett. 47 A tanács a katonai szolgáltatásokról rendszeresen elszámolt. 1725-ben pl. a jegyző és egy tanácsos ment Pozsonyba, 1728-ban két tanácsos helyben számolt el a katonai parancsnokkal. 1739-től nem közvetlenül a hadbiztossághoz, hanem a tartományi biztossághoz ment az elszámolás. A számadás téli és nyári félév szerint készült, 1743-ban pl. hét példányban. Egyes években a tanács postán küldte el a nyugtákat a hadbiztoshoz. A teljesített szolgáltatások pénzben kifejezett értékét a város hadiadó összegéből vonták le vagy — ritkább esetben — a katonaság azt készpénzben kifizette. Ez történt pl. 1773-ban, amikor a város 682 Ft térítést kapott a katonaságtól. A tanács közreműködött katonai személyek összeírásában is. 48 A város a katonai hatóságokkal németül — ritkán latinul — levelezett. A XIX. század elejétől van példa magyar nyelvű levélre is. A helytartótanács azonban ilyen esetben is elrendelte deák vagy német fordítás csatolását. A helybeli katonai parancsnok németül levelezett, míg 1841-ben a tanács — az 1839:6. tc.-re hivatkozva — fel nem hívta, hogy magyarul levelezzen. 49 A város, ha a katonai parancsnokságoknak írt levelet, nem a tisztek nevét, hanem „An das Regiment Commandó"-t és az ezred nevét írta rá. így ui. a portóért nem kellett fizetnie. A jegyzői hivatal 1831-ben katonai sematizmust szerzett be, mert „gátolja a levelezést, hogy a rangokat és a címet nem tudják". A kapcsolatot kétségtelenül könnyítette, hogy 1829-től katonai íróház működött a városban. 50 A városban állomásozó katonaság — annak ellenére, hogy a város lakói válláról levette az őrködés terhét — nem mindig élt békésen együtt a lakossággal és a 46 Prot. sess. 1800. jan. 21. No 75.; 1809. aug. 10. No 992.; 1810. febr. 26. No 282. 47 Prot. sess. 1813. nov. 19. No 1400.; 1814. jan. 7. No 48.; jan. 14. No 70.; febr. 7. No 196.; 1815. jún. 26. No 1059. 48 Prot. sess. 1725. jún. 12.; 1728. dec. 10.; 1739. jún. 23.; Kállay 1973/A. 65.; Corr. buch 1743. nov. 17.; 1747. okt. 30.; nov. 24.; 1769. febr. 13. 49 Prot. sess. 1815. nov. 3. No 1602.; 1841. jan. 22. No 131. 50 Prot. sess. 1821. okt. 26. No 1675.; 1829. márc. 20. No 437.; ápr. 10. No 561.; 1831. márc. 11. No 477.
