Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
1. Politikai igazgatás
tanáccsal. 1711-ben a város pl. az ellen tiltakozott, hogy a parancsnok a szőlőhegyen, a város kárára, nagy területet magához ragadott. A panaszok néha a bécsi kamaráig, sőt az országgyűlésig is eljutottak. Van példa arra is, hogy a parancsnok tett panaszt a város ellen, mint pl. 1713-ban Caraffa Kari Ferdinánd gróf, aki azzal vádolta a várost, hogy a szabad polgári házához tartozó szántókat erőszakkal elszántott, a városiak állatai az ő földjein legelnek stb. A panasz tárgya azonban rendszerint ellenkező előjelű volt: a parancsnok vett el telkeket, foglalta el a jégvermet, passus-pénzt szedett a városba jövő kereskedőktől. 51 A tanács ennek ellenére igyekezett jó kapcsolatot tartani a katonai parancsnokkal. Ha új parancsnok jött a városba, tanácsi küldöttség üdvözölte; panaszaival, ha helyben nyújtotta be, előzékenyen foglalkoztak és a „jó harmónia kedvéért" különböző soronkívüli szolgáltatásban részesítették. így kapott pl. 1765-ben báró Krasky három, Erős alezredes egy boglya szénát. 52 Még gyakoribb volt a legénység elleni panasz, akik karddal támadtak a lakosokra; összetörték a városi sorompót; ünnepnapokon úgy ellepték az utcákat, különösen a városháza előtti teret, hogy még hivatalos ügyekben sem lehetett oda bejutni. Az esti takarodó (dobjelzés) után még mindig az utcán sétáltak, a kocsmákban mulatoztak, így előfordult, hogy a Sóstó melletti sétálóhelynél levő kocsmában két katonát megöltek. A parancsnok kérte a kocsma bezárását, de a tanács szerint „a regulado a város és nem a katonaság joga. Kölönben is a két katonát nem a kocsma vendégei verték agyon". 53 Különösen tartott a város a tűztől, amelyet a pipázó katonák okozhattak. 1796ban megismételték a korábbi rendeletet a dohányzás eltiltásáról, de nem sok sikerrel. Állandóan visszatérő városi panasz a csavargó, pipázó katona. A város 1844-ben erre hivatkozva kérte a helytartótanácstól új helyőrség vezénylését, „mert a tűz és a katonaság kihágása miatt ingerültség támadt és a tanács ezért nem vállal felelősséget. A katonák megtámadták a szőlőhegyi pásztorokat is, valamint a kaszárnyákban a városi szereket rongálták". 54 A beszállásolt katonaság nemcsak evett, ivott, pipázott, hanem gyakorlatozott is. Az alaki gyakorlatok egy részét a prépostságtól nem messze, a katonai főőrség (őrház) melletti Parádé téren végezték. Később a gyakorlatokat áttették a piactérre, ami nemcsak az utazókat, hanem „a kenyérszállító pékeket is elüldözi". A magisztrátus emiatt a helytartótanácsnál és König őrnagy, katonai parancsnoknál tett panaszt. Ennek eredményeképpen piacnapokon megszűntek a katonai gyakorlatok. 55 51 Prot. sess. 1711.ápr. 1.; 1712. okt. 25.; nov. 17.;OLA 10. Kanc. Insinuatacam. aul. 1713.Nol4.;A 28. Kanc. Litt. civ. 1714. No 356. júl. 19.; No 118.; HKA Hoffinanz Ungarn Prot. R. 1712. márc. 10.; 562. 1723. júl. 6.; Camerale Ungarn. 557. Fasc. 26. 1798. ápr. No 57. 52 Prot. sess. 1731. márc. 20.; 1733. márc. 6.; 1765. jún. 21. 53 Corr. buch 1744. nov. 10. Prot. sess. 1808. okt. 21. No 1421.; 1810. jún. 30. No 1041.; 1825. ápr. 29. No 692. 54 Prot. sess. 1796. aug. 16. No 1130.; 1802. aug. 21. No 1162.; 1806. ápr. 18. No 658.; 1810. febr. 26. No 291.; 1844. szept. 16. No 3649. 55 Prot. sess. 1763. szept. 9.; 1805. máj. 31. No 767.; jún. 7. No 789.
