Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

lebonttatta a gazdák által épített fészereket, istállókat és egyéb építményeket. A város által emelt néhány épület viszont vita tárgya lett akkor, amikor új bérlő költözött Bárándpusztára.

292 Vízrendezés, lecsapolás A mezőgazdaságilag hasznosítható terület növelésének — a bérleten kívüli — egyetlen útja a várost környező mocsarak, vizek rendezése és lecsapolása. A XVIII. század elején ezeknek még volt védelmi jelentőségük is: 1705 januárjában a tanács a polgárokat és lakosokat a befagyott mocsár jegének a feltörésére vezényelte ki, a kurucok távoltartása céljából.

293 A Rákóczi szabadságharc elmúltával azonban a vizek és mocsarak egyre inkább teherré váltak. Az 1715-ös összeíráskor a tanács fontosnak tartotta észrevételezni, hogy „a város határában sok a víz". Az 1720—1730-as években gátat építettek a Hosszúvíznél a várost körülvevő rétek védelmében. Állandóan hadakoztak a környező uradalmak malmaival, amelyek a vizet hol felduzzasztottak, hol a földekre engedték. Gyakori a kiadás a gátak javítására, a mocsarak tisztítására a városi számadásokban. 1733-ban pl. 150 Ft-ot adtak ki erre a célra.

294 így érthető a város öröme, amikor a helytartótanács 1731-től kezdve tervbe vette „a lakosság egészségét veszélyeztető mocsarak letisztítását (purgandum)". 1746ban a tanács Kovács Ferenc győri mérnökkel tárgyalt a „halasztást nem tűrő töltés építése ügyében". A rendszeres csatornaépítés 1771-től indult meg, amikor a helytartótanács elrendelte, hogy „az egészség előmozdítása érdekében csatornákat kell építeni".

295 A legnagyobb és legelőször felmerült ilyen jellegű munka a Sárvíz szabályozása volt. A magisztrátus 1763-ban a helytartótanácsnak azt írta, hogy „a város határában tó nincs, csak mocsár. A Sárvíz nem folyóvíz". A Sárvíz, ha nem is volt folyóvíz, mégis sok gondot jelentett a városnak: a kinyomult víz gyakran öntötte el a határ jelentős részét, veszélyeztette egyes utcák (pl. Sziget utca) lakóházait, illetve nedves évben a rétek nagy részét változtatta mocsárrá. 1774-ben a tanács mérlegelte, hogy a „szomszédos uradalmakkal közösen csatornákat kellene építeni". A csatornaépítés gondolata felmerült az 1775. évi megyei közgyűlésen is. Itt Böhm Ferenc geometra adta elő, hogy „a Sárvíz kiszárításához csatorna építésére 292 Prot. sess. 1787. jan. 5. No 8.; 1802. nov. 3. No 1439.; 1806. júl. 4. No 1077.; 1816. márc. 11. No 468—469.; 1825. okt. 10. No 1592. 293 Prot. sess. 1705. jan. 4, 9. 294 Iktatás nélküli iratok. 1715. Prot. sess. 1725. nov. 27.; 1727. nov. 7,; 1732. márc. 24.; Acta pol. et jur. 1733. nov. 27. No 60. 295 Acta pol. et jur. 1731. dec. 1. No 66.; Prot. sess. 1732. máj. 13.; 1771. jan. 14.; Corr. buch 1746. szept. 5.