Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
lenne szükség a városon keresztül", ami 6212 Ft költséget és 3550 öl városi területet igényel. A tanács ezt jelentette a pozsonyi kamarának. 296 A Sárvíz-csatorna építésével kapcsolatos vizsgálatokkal a tanács Böhm Ferenc kamarai földmérőt bízta meg; 1776-ban 6 Ft-ot, 1779-ben (két napra) 8 Ft-ot kapott. A csatorna építését báró Sigray királyi biztos pártfogolta; ezt a város a földmérőknek is tudomására hozta. 297 A Sárvíz kiszárítása várhatóan sok kiadással járt, ezért a város jónak látta aktív tőkéinek növelését. És ami a legfontosabbnak tűnt: 1782-ben árverés útján bérbe adták a csatornaásásnál létesített bormérést Papp Mihálynak, aki több uradalomban is mérte a borát. Akónként 25 d bérleti díjat és a behozott bor után akónként 20 d akcisát fizetett. A város a csatornázáshoz egy hatfős ladikot is vett. 298 A munka első fázisa, a külvárosi rész szabályozása 1784-re elkészült, de még hátravolt a rácvárosi kapu alatti híd ásása. A csatorna teljes kiásása 4000 Ft-ba került; erről a kamarás és segédje külön számadást vezetett. Az elkészült csatornarészt a kordoványkészítők azzal a feltétellel használhatták, hogy egy kis fazsilipet építenek. A vizet a szűcsök és a horvát cipészek is használták, de nem duzzaszthatták fel; ahol dolgoztak, a partot kőfallal erősítették meg és a munkahely alatt 30 öl hosszúságban a vízmedret évente tisztogatták. 299 A további terveket ugyancsak Böhm Ferenc készítette el. Szükségesnek tartotta a három malom javítását, két híd építését, egy kút ásását és a Buda—Veszprém postaút és a rajta levő híd javítását. A várható összes további költség 13 384 Ft volt. A költségek fedezésére a rétek után 10 évre, az adókulcs szerint az alábbi hozzájárulást vetették ki: I. osztályú rét 85 d (tíz év alatt 8 Ft 50 d), II. osztályú 75 d (7 Ft 50 d) és III. osztályú rét 65 d (6 Ft 50 d). A munkálatokhoz szerszámokra és munkásokra is szükség volt, ehhez a város először a katonaság segítségét (300 főt) kérte, majd mikor ez nem sok sikerrel járt, kiszögezte a városkapura a földmunkáknál fizetendő napszám- és hetibérek megyei limitatióját. 300 Az elkészült csatornák karbantartása, a kiöntések megakadályozása további gondot jelentett a városnak. Az ezzel megbízott tanácsos évente többször jelentett — elsősorban a szénában és a sarjúban — okozott károkról, a tisztogatás költségeiről. 1801-ig a Sárvízi-csatorna királyi biztosa Ürményi József volt; ettől 296 Corr. buch 1763. ápr. 10.; 1775. szept. 18.; Prot. sess. 1775. szept. 13.; 1778. jan. 19.; HKA Camerale Ungarn. 522. Fasc. 26. No 13/1774. szept. 297 Prot. sess. 1776. jan. 9.; 1778. nov. 13.; 1779. szept. 3.; 1780. aug. 11.; 1782. júl. 19. 298 Prot. sess. 1782. aug. 3., 12., okt. 18.; Az akcisa az 1672. évi királyi nyílt parancs által bevezetett fogyasztási adó. Eleinte hadiadó jellege volt, az egész akcisajövedelmet az országban állomásozó katonaság fizetésére fordították. Az akcisát csak a városi lakosság fizette a városba bevitt vagy ott eladott és kimért bor, sör, pálinka, valamint a leölt és mészárszékben kimért állatok húsa után. Az akcisa a kamara haszna volt. Székesfehérvár kiváltságként kapta meg az akcisaszedés jogát és hasznát. 299 Prot. sess. 1782. dec.; 1783. márc. 7.; 1784. jún. 11. 300 Prot. sess. 1780. okt. 27.; 1784. szept. 2, 4.; nov. 19.; 1785. aug. 3.; 1788. júl. 11. No 1086.
