Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

1786-ban a bárándi állatpásztor fegyvert kért, mert gyakran meglopták. „Azonban ilyen embereknek veszélyes fegyvert adni — mondta a tanács. — A bárándi csőszt kell megbízni, hogy végezze a dolgát és a fegyverével legyen a pásztor se'gítségére."

286 1790-ben elrendelték, hogy akik a városban nagyszámú méneslovat tartanak, a pusztára vigyék és fizessenek utánuk taksát, mint ahogy a marhák után is fizetni kell. A hospesek birkáit azonban nem engedték Bárándra. 1793-tól tilos volt Szent József-naptól Demeter-napig állatokat hajtani a pusztára, akár száraz, akár nedves az idő. Az ökörcsordákat a béresek éjjel, titokban sem legeltethették. Szénakaszálás idején tilos volt az állatokat összeterelni.

287 1812-ben a pusztáról a határos uradalmak és bérlők állatait elűzték. Hübner János polgár 300 Ft-ért megkapta a téli legeltetés bérletét, de juhait még ő sem hajthatta oda. Ugyancsak a pusztán jelölt ki a város legelőt a mészárosok levágható állatai számára. 1817-ig 206 föld volt a mészárosok bérletében; ettől kezdve minden calcaturában kaptak 30 szántöt.

188 1818-ban a bárándi puszta biztosa jelentette, hogy több gazda a marháit az ún. Bolondvár felőli oldalra hajtotta, „ott pedig lehetetlen visszatartani, hogy a hegyen levő kukoricaföldeken kárt ne tegyenek". Ezért minden ökör után, amelyet ott találtak, 5 Ft büntetést szedett a város. 1819-ben a felsővárosi (753 szarvasmarha) és a rácvárosi (910) gulya a pusztán legelt. 1825-ben a lócsordát is a legelőkön és az ugarokon találjuk.

289 A város Bárándon a kocsmáitatást is gyakorolta; csárdát tartott fenn. 1768-ban Augsperger Jakab volt a csárdás és egyúttal a város katonája. 1788-ban árverés útján adták bérbe; ebben az évben istállót építettek melé. 1794-ben - - évi 280 Ft-ért — a halászattal együtt került bérbe. Három év múlva azonban mérséklést kért, mert 16 Ft-os hadiadó és 2 Ft hadsegedelem is terhelte. A bérleti díját 140 Ft-ra szállították le. 1800-ban újabb bérlő jött, ezúttal újból 200 Ft-ért.

290 1816-ban már 550 Ft, 1818-ban 602 Ft a csárdabérlet díja. Mikor a bérlő mérséklést kért, azt a választ kapta, hogy „a kérés a bárándi birtokosokat illeti; ha majd egybegyűltek ülésre, ott tárgyalják meg".

291 Magánszemélyeknek tilos volt Bárándpusztán bármilyen építményt emelni, a város azonban néhány épületet emelt. Ilyen volt maga a csárda és mellette az istálló. 1787-ben egy helyreállítandó kamráról olvasunk, tehát már jóval korábban is állhatott. 1806-ban egy gazda kutat fúratott, a tanács betemettette. Hasonlóképpen 286 Prot. sess. 1786. okt. 27. No 279. 287 Prot. sess. 1790. dec. 21. No 1245.; 1791. okt. 17. No 1127.; 1793. márc. 21. No 328;; A hospess betelepült idegeneket jelentette, számos polgári joggal. Lásd: Kállay 1974. 160. 288 Prot. sess. 1812. júl. 17. No 940.; nov 30. No 1468.; 1817. okt. 26 No 1592. 289 Prot. sess. 1818. szept. 18. No 1243.; 1819. szept. 25.; 1825. ápr. 11. Na 577. 290 Corr. buch. 1764.máj. 14.;Prot. sess. 1768.júl. L; 1788. febr. 27. No306.;máj. 17. No 772.; 1794. jan. 31. No 169.; márc. 24. No 403.; 1797. júl. 18. No 861.; 1800. jan. 24. No 115.; Kállay 1979/A. 35. 291 Prot. sess. 1816. jún. 6. No 980.; 1818. nov. 16. No 1512.; 1819. máj. 15.