Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
számadásokat, miután a választott község, illetve a számvevőség felülvizsgálta. Ritkán előfordult, hogy a kamarási pénztárt a bárándi segítette ki. 274 1817-ben Poszt Ferenc pénztáros számadásából azt állapította meg a számvevőség, hogy a puszta bérleti díját nem fizette be. Poszt fia kérte a várost, hogy „mentse meg a gyalázatos bezárattatástól és annak a 9000 Ft-nak a visszafizetéséről, amely atyjának, a pénztár rendtartójának a számadásából hibázik". 275 1832-ben a bárándi pénztárnak már sem bevétele, sem kiadása nem volt, mivel a hátralékos díjakat nem tudta beszedni. 276 A tanács a bárándi ügyek vitelére és ellenőrzésére 1702-től kezdve felügyelőt (igazgatót) állított. Ekkor Weidmacher Sebestyén és Csizmadia István látta el ezt a tisztet. Nem fizetést, hanem természetbeni juttatást kapott. A felügyelő vizsgálta át első fokon a pénztáros számadásait; közreműködött a váltságok kivetésében és beszedésében, a földek kiosztásában. Főnöke a kamarás volt. Az állás betöltését gyakran a tanács és a választott község közötti vita döntötte el. A polgármester vagy városi tisztségviselő nem tölthette be ezt a pozíciót. 277 A bárándi puszta igazgatója, biztosa felügyelt az ott alkalmazott mezőőrökre, lovas kerülőkre, kovácsokra, gulyásokra és hajdúkra. 1718-tól az 1750-es évekig bárándi ispán is működött, 1751-ben 40 Ft, 17 mérő gabona és 12 mérő zab fizetéssel. 278 A bárándi szántókkal a tanács a városi határ által szűkre szabott földeket akarta növelni. Az önkormányzat egyik feladata volt ezen a területen a földművelés szervezése. 1739-ben egy tanácsi bizottság írta össze a Bárándon megművelt földeket. A pusztán nagyrészt őszi vetés és kaszáló volt. A tanács 1788-tól előírta, hogy a földeken mindig kell téli búzát is vetni. A kukorica termelését viszont nem támogatták, „mert abból sok kár származna" (nem mondták meg, hogy milyen). Az összes többi földön szénát termeltek. Aki a földjét elhanyagolta, attól elvették. 279 A tanács figyelemmel kísérte, hogy minden földet megműveltek-e, „mert annak elhanyagolásából nagy kár származik". A tanács cséplőhelyet is engedélyezett a helyszínen, hogy ne kelljen a gabonát a távolabb fekvő városba fuvarozni. 280 1812-ben a közalapítvány is beleszólt a bárándi gazdálkodásba: előírta, hogy ne az egész pusztát szántsák fel, hanem egy részét különítsék el a felszántott területtől, 274 Acta pol. et jur. 1730. máj. 5. No 37.; Corr. buch. 1777. dec. 1.; Prot. sess. 1790. márc. 29. No 356.; 1807. júl. 8. No 925. 275 Prot. sess. 1817. nov. 23. No 1743—1744.; 1818. jan. 16. No 38.; ápr. 10. No 516.; máj. 8. No 650. A volt pénztárnoktól 1831-ig hajtották a hátralékot. (Prot. sess. 1831. jún. 28.) 276 Prot. sess. 1832. júl. 6. No 1346.; júl. 13. No 1404. 277 Prot. sess. 1702. máj. 2.; 1758. márc. 7.; jan. 21. No 99.; 1822. febr. 22. No 318.; Kállay 1972/B. 131. 278 Prot. sess. 1712. ápr. 8.; 1718. okt. 7.; 1920. ápr. 19.; 1730. márc. 31.; 1751. ápr. 14.; 1755. márc. 14.; 1785. júl. 18.; 1789. máj. 11. No 627. 279 Prot. sess. 1739. aug. 18.; 1764. máj. 14.; 1788. márc. 3. No 341. 280 Prot. sess. 1798. ápr. 30. No 533.; 1801. márc. 2.
