Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
állatok vásárra hajtását; gondoskodott az elhullott állatok elföldeléséről. A vész megszűntével ő jelentette, hogy „Isten kegyelméből a csordában megszűnt a vész". 224 Az állatok gyógyításához a gyógyszert is ő adta. 1797-ben pl. 9, 1798-ban 44, 1799-ben 19, 1801-ben 29, 1802-ben 12 Ft-ot számolt el erre a célra. 1801-ben a számla benyújtásakor egyúttal jelentette, hogy „az állatok — különösen a lovak — elhullásának oka, hogy a nedvesebb helyekre hajtják azokat, ahol sok a mérges f u »225 1799-ben újabb állatvész fenyegetett, erre az állatorvos hívta fel a város figyelmét. Egyúttal tanácsolta, hogy az állatoknak adjanak sót és mézet tormával, csak egészségügyi passussal hajtsák ki őket a legelőre, és ne a városi major kútjában itassanak. A mészárosokat is kioktatta: húst csak akkor mérhetnek, ha azt ő előbb megnézte. Javaslatára a sorompósok csak passussal ellátott állatot engedtek behajtani a városba. 226 Foglalkozott az állatorvos a betegség megelőzésével is. Ezért javasolta a Jánosfutása felé egy kút ásását, vagy hogy a kiszáradt legelőről az állatokat — a pusztulás meggátlására — a Száraz- és Nedvesrétre hajtsák. 1807-ben, mint „a város fizetett állatorvosa, aki járatos az állatorvostudományban", javaslatot tett a ménlovak számának a növelésére. 227 1812-ben a palotavárosi pásztorok jelentették, hogy a nyájakban beteg állatok voltak. A magisztrátus egy tanácsnokot, a városi főorvost és az állatorvost küldte ki vizsgálatra. A bizottság megállapította, hogy az állatok között járványos betegség van, amelyet egy helyi mészáros által a Dunántúlon vett állatok hoztak be. Ezek nagy részét akkorra már ki is mérte a mészárszékében. A beteg állatokat legeltetésnél és itatásnál elkülönítették, és az észrevételeket a helytartótanácshoz terjesztették fel. Onnan hamarosan megjött Tolnai Sándor állatorvos professzor véleménye, amelyet a városi orvos és az állatorvos kapott meg. A vész elmúltával Kobis János 40 Ft-ot kapott fáradozásáért a városi pénztárból. 228 1 8 1 4-ben a városi állatorvos vizsgálta meg a francia hadifogoly tisztek lovait és megállapította, hogy „egyik sem fertőzött takonykórral". Ugyanebben az évben a baromorvos utazott a mezőhegyesi ménló árverésre. 229 Az állatorvos állandóan figyelemmel kísérte az állatokat és jelentette, ha valamit tapasztalt, pl. ha sok koszos volt köztük vagy ha „szájukon és lábukon megbetegedtek". 230 224 Prot. sess. 1797. okt. 22. No 1269.; nov. 13. No 1390. 225 Prot. sess. 1797. máj. 5. No 576.; 1798. jún. 30. No 799.; 1799. máj. 3. No 577.; 1801. okt. 30. No 1397—1398.; 1802. okt. 29. No 1425. 226 Prot. sess. 1798. máj. 21. No 641.; 1799. nov. 4. No 1272.; nov. 23. No 1388; 1800. aug. 22. No 970. 227 Prot. sess. 1802. febr. 24. No 362.; 1807. márc. 13. No 346.; aug. 7. No 996. 228 Prot. sess. 1812. jún. 30. No 880.; júl. 2. No 885.; aug. 28. No 1087.; okt. 12. No 1278. 229 Prot. sess. 1814. jan. 24. No 115.; okt. 1. No 1464. 230 Prot. sess. 1821. márc. 21. No 478.; júl. 23. No 1199.; 1823. máj. 30. No 860.; 1826. júl. 3. No 1041.
