Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

Szakvéleményt adott vitás ügyekben. 1821-ben pl. az egyik polgár azzal a panasszal fordult a tanácshoz, hogy a patikustól kapott gyógyszertől négy lova megdöglött. Kobis megállapította, hogy a lovak koszosak voltak és nem az orvosságtól döglöttek meg. A patikust csak azért dorgálták meg, mert orvosi előírás nélkül adott ki orvosságot.

231 1821-ben már „marha ispitályról" olvashatunk. Az orvos a miatt panaszkodott, hogy a gazdák az ott levő állataikról nem gondoskodtak. Felhívta a figyelmet, hogy a mészáros társaságok birkáinak a mája mételyes; így a húsukat nem lehetett kimérni. Ugyanebben az évben a szarvasmarhák közül számos lépgyulladásban betegedett meg; ezeken az állatorvos érvágással próbált segíteni. A városi orvossal és egy seborvossal közösen egy megdöglött marhát felboncolt. Megállapították, hogy „a lépe gyulladt; ennek oka az igen kövér és nedves legelő. Ezért soványabb legelőre kell a fiatal marhákat hajtani; a betegeken az érvágás segít".

232 Nem helyeselte az állatorvos azt sem, ha az állatokat a Sárvíz kiöntéseire, az iszapos helyre hajtották legelni. Amikor pedig a rácvárosi gulyában vérhast tapasztalt, a marhákat dombosabb vidékre hajtatta legelni.

233 1828-ban újabb marhavész sújtotta a várost és környékét. Az idegen állatokat a sorompónál feltartóztatták és csak akkor engedték tovább, ha „a kapitányi hivatalban egészséges voltukat bizonyították". A passust a főszolgabíró adta, a városi mészárosoknak is hozzá kellett fordulniok. Az 1829. évi marhavásárt ennek ellenére nem tiltották be. De a vidéki marháknak külön helyet jelöltek ki, ahol a városi állatokkal nem érintkezhettek. A passusokat két „egészségre ügyelő bizottság" vizsgálta felül. Az összeterelt beteg marhákat a malom és zúgó, valamint a Tobak kanálisok közt fekvő réten legeltették. Néhány csikónevelő gazda nem volt hajlandó állatait — a koszos lovak miatt — a lócsordába engedni. Ezeknek az állatoros megengedte, hogy a tiszta és jó fajú csikókat külön, de a lólegelőn őrizzék.

234 1830-ban a marhadög miatt a megyében a vásárokat betiltották. A fehérvári vásárt sem tartották meg, ezt a Budai Német Újságban 4 Ft-ért hirdették meg. Az állatorvos a marhadög miatt a kukoricaszáron mocsaras helyen vagy esős időben keletkező rozsdaforma mérget okolta. Ezért a kukoricaszárat a szedés után azonnal ki kellett vágni és száraz helyen tárolni. A marhatartó gazdák nyomására azonban mégis tartottak egy „helyi külön marhavásárt", ahová idegen állatokat nem hajthattak fel.

235 Az 1834. évi száraz időkben a marhákat hajnalban 4-kor hajtották ki és este 8-ig legeltették. És ezalatt csak egyszer itatták őket. Az orvos szerint 12 óránál tovább 231 Prot. sess. 1821. jún. 18. No 987. 232 Prot. sess. 1821. júl. 30. No 1251.;.okt. 16. No 1585. 233 Prot. sess. 1822. márc. 18. No 455.; 1823. máj. 30. No 859. 234 Prot. sess. 1828. dec. 22. No 2125.; 1829. jan. 2. No 20.; jan. 25. No 117.; febr. 20. No 315.; máj. 11. No 752.; okt. 28. No 1626. 235 Prot. sess. 1830. jan. 4. No 3.; jan. 8. No 23.; jan. 18. No 125.; febr. 19. 303,311.; márc. 8. No 415.