Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
legtöbb város különböző tilalmakkal próbálta ellensúlyozni. így pl. Nagyszombaton és Szentgyörgyben tilos volt a nem polgár nemesek állatait a közlegelőre kihajtani, Szombathelyen is csak külön adó lefizetése után engedték ezt meg nekik. Kőszegen a várbeli tisztek és lakosok számára volt tilalmas a legeltetés. 147 De egyéb szabályokkal is igyekeztek városaink az állattartást körülhatárolni. így pl. az állatokat éjjel az udvaron belül (nem az utcán, téren) kellett tartani; külön csordát senki sem tarthatott; Pest város egy darab tehénben limitálta az egy lakos által tartható szarvasmarhák számát. Egyes helyeken korlátozva volt a saját állatok levágása is, ehhez rendszerint mészárost vagy a legényét kellett hívni. A szabályok érintették a pásztorokat, csikósokat,.gulyásokat és juhászokat, akiktől a határban vagy a pusztán nem volt szabad állatot venni, és akiknek az általuk elhullottnak, elveszettnek jelentett állatok után nem a füllel, orral, billoggal, hanem az egész bőrrel kellett elszámolniuk. 148 Az állattartás — súlyának megfelelően — állandó napirendje volt a fehérvári városi önkormányzatnak is. 1729-ben pl. „nagy büntetés terhe mellett" tiltották meg, hogy a lekaszált rétre állatokat hajtsanak, amíg a szénát be nem hordták. Ha ez mégis megtörténik (pl. egyesek alattomban leetették a rétet vagy odahajtott állataikkal lerombolták a réteket körülvevő, azt védő árkokat), a polgárok „lármáztak". Ha a tetteseket elfogták, a kemény vasra verést nem kerülték el. 149 A hasonló esetek megakadályozására tanácsi határozat szabályozta a legeltetést. Eszerint — 32 pálca büntetés terhe mellett — a szarvasmarhák, lovak és tehenek a mezőkön (ugar, tarló, sík mező) legelhettek, a juhok csak az ugaron és a tarlón. 150 1786-ban a polgárok kérték legeltetés céljára a Pénzverő völgyet, egész Pátkáig. A tanács azt vizsgálta, hogy „az állatokra nézve nem kedvezőtlen-e a vidék". 151 Az 1791-ben érkezett helytartótanácsi leirat szerint mindenki megkülönböztetés nélkül hajthatott állatot a bécsi nyilvános vásárra. Megszűnt az eddigi 2 Ft-os taksa, amelyet a magyar ökrök után szedtek. Ezenkívül mindenki kimérhette állatai húsát a limitált áron, ha a mészáros céh vei nem tudott megegyezni. 152 Az állatok által okozott károk a korábbi tilalmak ellenére nem szűntek meg: a XVIII. század végén, a XIX. század elején igen sok kártétellel találkozunk. 1792ben pl. a szószóló jelentette a tanácsnak, hogy többen állataikat a vetéseken és réteken legeltették, és ha a mezőőrök zálogot akartak tőlük venni, veréssel válaszoltak. Éppen ezért a következő évben a város megtiltotta a szabad legeltetést, 147 Varga 1967.; Corp. stat. IV/2. 566, Nagyszombat 1687.; 734. Szentgyörgy 1743.; V/2.436. Kőszeg 1723.; 583. Szombathely 1793. 148 Corp. stat. II/2.414. Kassa 1731.; IV/2. 561. Trencsén 1686.; 747. Pest 1746.; 837,839. Kecskemét 1800.; V/2. 524. Magyaróvár 1755. 1690-ben két tehén ára Fehérvárott: 23 r. tallér. Prot. sess. 1690. aug. 8. 149 Prot. sess. 1729. júl. 25.; Corr. buch 1764. júl. 6.; Corp. stat. V/2. 448. Székesfehérvár 1729. 150 Prot. sess. 1767. máj. 8. 151 1786. jún. 2. No 835. 152 Prot. sess. 1791. aug. 5. No 889.
