Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

„mert az okozott kár már elviselhetetlen". Tilos volt az éjjeli szénahordás is, mert ilyenkor a szekeresek állataikat a rétre csapták ki.

153 A károkozás nemcsak a magánszemélyeket, hanem a várost is sújtotta. Ha ui. az állatokat árok- vagy csatornaparton, utak mellett legeltették, ezekből elkerülhetetlen volt a rombolás. 1800-ban a tanács úgy rendelkezett, hogy a Budai-külvárosiak a Gyalogút alatt, a palotavárosiak a csatorna fölött legeltethetnek. 1806-ban a csatornafelügyelő panaszára megtiltották, hogy az adózók állataikat csatornák, árkok partjára hajtsák.

154 Egyes években, az időjárástól függően, néhány határrészen külön engedélyezték a legeltetést. 1830-ban pl. elrendelték, hogy a felsővárosi Fűzfás és a Száraz rétekről a termett javakat szeptember 16-ig be kell takarítani: utána lehetett legeltetni. 1834 májusában a polgármester személyesen járt kint a határban és megállapította, hogy „az ugarokon igen szép mező van, ahol legeltetni lehetne. Különben is fogytán a takarmány, az állatok elvesztése fenyeget". Ezért 14 napra engedélyezték az ottani legeltetést. A következő évben a legelőt a Farkasverem útjáig szabadították fel, 1836-ban a Nagy és a Kis Sóstón, Alapos és Kiskuti legelőkön, az ugarszántás alatt engedélyezték a déli legeltetést. 1842-ben több gazda kérésére sem szabadították fel viszont a tarlót közlegeltetés céljára, „mert ez ellenkezik a szabad gazdálkodási szabályokkal".

155 A súrlódások és viták megelőzésére 1819-től kezdve a legeltetést engedélyező („felszabadító") leveleket maga a polgármester osztotta ki. 1828-ban próbálkozott a város a legeltetés haszonvételének a bérbeadásával. Egyes kisebb legelőket sikerült is bérbeadni, itt az éjjeli legeltetés is szabad volt, „de a károkért a bérlőnek kell jót állnia".

156 Az állatlopások meggátlására Székesfehérvár, követve ebben a vármegyét — kemény büntetés mellett — tiltotta a bizonyságlevél nélküli állatvételt. Közreműködött a város az állattenyésztés előmozdítására kiküldött vármegyei bizottság munkálataiban.

157 Éppen ezért általában tilalmazták idegen állatoknak a városi közlegelőkön való legeltetését. A pásztorokat „testi büntetés terhe mellett" intették erre. Később „a testi büntetést" konkrétan 50 botban határozták meg. Megkeresték Schmidegg grófot, hogy 160 ökrét másutt legeltesse. A Kis és Nagy Sóstós réteken legeltető felsővárosi lakosok külön csőszt fogadtak a szomszédos disznócsorda távoltartására. A város a zámolyi határtól a csalai határig, valamint az ún. Simli földeknél (a csabdi határig) fekvő területet szántónak mérette ki, ezáltal mintegy ütköző zónát 153 Prot. sess. 1792. máj. 11. No 660.; 1793. jún. 21. No 875.; 1797. szept. 9. No 1108.; 1805. júl. 29. No 1045.; 1829. júl. 12. No 1092. 154 Prot. sess. 1800. okt. 6. No 1142.; 1806. nov. 10. No 1165. 155 Prot. sess. 1830. szept. 10. No 1543.; 1834. máj. 12. No 964.; máj. 27. No 1058.; 1835. okt. 19. No 1972.; 1836. máj. 30. No 1186.; 1842. aug. 1. No 2189. 156 Prot. sess. 1819. máj. 15.; 1828. ápr. 14. No 625.; 1842. szept. 19. No 2684. 157 Prot. sess. 1835. jan. 16. No 109.; 1837. aug. 25. No 1651.