Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

17), a szőlőhordók 15, a szedők 7 kr-t kaptak. 1812-ben a tanács észrevette, hogy a gazdák a szabott béren felül — borravalóként — 1 Ft-ot adtak. Ezeket büntetéssel fenyegették meg.

137 A fehérvári bor nem volt rossz, különben 1732-ben nem vitték volna Lotaringiai Ferenc részére. A borszállítmány a tanács passusával vámmentesen érintette Budát, Győrt és Mosonmagyaróvárt. 1751-ben pedig a város Pozsonyba küldött discretióként 19 akó bort. Kétségtelen viszont, hogy a bort egy évnél tovább nem lehetett tárolni, ezért külföldre nem nagyon szállították. A helytartótanács kérdésére senki sem jelentkezett, hogy a borát Svájcba vigye ki.

138 Néhány évből fennmaradt a termelt bor mennyisége. 1769-ben 18 145, 1770-ben 13 660 urna bor termett. De nem minden évben volt ilyen termés: 1751-ben pl. a szőlők egy részét elverte a jég, 1814-ben a szőlőtőkék kifagytak, úgyhogy „csekély vagy semmi szüret sem volt". Ezért a különben szokásos négy pásztor helyett is csak egyet fogadtak fel.

139 Nagy bün volt természetesen — minden városban — ha a szőlősgazda a hegyen, a városi bormérés rovására bort mért. Ezt a hegymesterek figyelték és ha kocsik álltak egy pince előtt, már elég volt a gyanú okául.

140 1848-ban a tanács a szüretet betiltotta. Szeptember 20-án Hadhalmy (alias Haáder) polgármester mégis azt jelentette, hogy „egyesek megjelentek és kérték, hogy elkezdett szüretjüket, a kár megelőzésére, befejezhessék". A magisztrátus a tilalmat fenntartotta, „ha valaki szüretel, a mustját elkobozzák".

141 Városmajor A városmajor (Statt-Mayerhoff) már 1701-ben szerepel a forrásokban, de a város gazdasági életében nem volt jelentős. 1728-ban szabályozták, hogy egy városi alkalmazott sem kaphat állatot vagy bármi mást a majorból. A városnak 1736-ban 532 Ft majorsági bevétele volt.

142 A városi majorban sok mindent gyűjtöttek: szénát, szalmát és egyebet. Ezt a tanács 1776-ban megtiltotta, „mert ebből a városnak kára van". A majoros kérte, hogy csépléskor a lehulló gabona az övé legyen, mert egyrészt úgyis veszendőbe megy, másrészt egyébként is fizetési célokra használják fel és neki — a drága idők 137 Prot. sess. 1796. szept. 23. No 1272.; 1807. márc. 8. No 314.; 1812. ápr. 17. No 551.; szept. 21. No 1220. 138 OL E 176. Friebeiszcsalád. 2. Fasc. Székesfehérvár 1732. júl. 26.; Corr. buch 1737. aug. 23.; 1775. nov. 10.; Prot. sess. 1751. jún. 18. 139 Prot. sess. 1751. aug. 11.; 1814. szept. 9. No 1321.; Kállay 1958. 62. 140 Prot. sess. 1835. máj. 1. No 792. 141 Prot. sess. 1848. szept. 20. No 3308. 142 Prot. sess. 1701. máj. 13.; 1728. jún. 18.; Kamarási számadás 1736.