Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

Különösen drága volt a fa abban az évben, amikor az időjárási viszonyok miatt az utak megromlottak és a falusiak még többet kértek. 1813-ban — „az uzsora megzabolázására" — a város a saját fájából adott el a szegény lakosoknak.

88 A város ezután próbálkozott máshol beszerezni a fát. Például szerződést kötött a palotai uradalommal, vagy Adony helyett Komáromból hozta az építőfát. A kamara felfigyelt a város próbálkozásaira és elrendelte, hogy „a város fát csak úgy vehet, ha a feltételeket előre jóváhagyatja a kamarával. Újságban ki kell hirdetni a vásárlást és árverésen kell megvenni". Az így megkötött alkulevelet három példányban a kamarához kellett felterjeszteni.

89 Az első árverésen azonban gróf Zichy István erdőmesteren kívül senki sem jelent meg, aki viszont kijelentette, hogy „a kamarát bírójának el nem vállalhatja". Ennek ellenére — mivel a fa nagyon kellett — a város alkudozni kezdett az erdőmesterrel és megegyeztek 300 öl cser-, és 100—100 öl bükk-, illetve tölgyfa vásárlásáról. Ezt a kamara is jóváhagyta, mivel a fahiány miatt a városi téglaégető már leállt és az „építeni szándékozók sürgetik a téglát". A város megkísérelt máshol is fát venni: a szószóló és egy választópolgár Gánton, Csákberényben és Isztiméren (ahol a város már többször vett fát) járt, de eredménytelenül.

90 1830-ban az isztiméri uradalomban találtak olyan fát, „amely a környékbeli minden fát jóságra és minőségre nézve felül múlt". Ezért 300 öl cserfát (á 9 Ft 30 kr), 140 öl tölgyfát (á 8 Ft 30 kr) és 160 öl bükkfát vettek (á 9 Ft 30 kr), összesen 5560 Ftért. Száz ölenként négy öl ráadást adott az uradalom.

91 Az illegális fabehozatalt a fahiány ellenére sem engedélyezték, mivel ebben a városi famonopólium megsértését látták. Amikor a tanács tudomására jutott, hogy Schick harangöntő házánál vidékiek deszkát árulnak „anélkül, hogy a kereskedési jog megszerzésére adót fizetnének", a városi hadnagyot küldte ki a deszkaárulás megszüntetésére.

92 Ilyen körülmények között nem csodálkozhatunk azon, hogy a városok gondosan ügyeltek a meglevő erdők védelmére, szabályozására. Számos statútum mondja ki, hogy „gondot kell viselni a város erdeire". Debrecen a XVII. század végén külön bizottságot küldött ki az erdők védelmére. Tilos volt az erdőben dohányozni, az erdőt vagy a füvet meggyújtani, fákat kivágni (lopni). Szentgyörgyön még a májusfa állítását is tiltották, „mivel az káros az erdőre".

93 88 Prot. sess. 1813. nov. 13. No 1408. 89 Prot. sess. 1811. jan. 11. No 50.; 1814. ápr. 19. No 638.; 1817. jan. 23. No 132.; 1825. aug. I. No 1179. 90 Prot. sess. 1827. ápr. 9. No 633.; máj. 19. No 909.; máj. 21. No 876.; máj. 25. No 895-; jún. 2. No 952.; jún. 6. No 974.; júl. 23. No 1278. 91 Prot. sess. 1830. máj. 1. No 707.; máj. 7. No 760. 92 Prot. sess. 1830. febr. 26. No 365.; Crop. stat. V/2. 419. Sopron 1718. 93 Corp. stat. II/2. 108. Rozsnyó 1574.; Kassa 1583.; IV/2. 376.; Pozsony 1636—1639.; 401,471,830. Modor 1640, 1663, 1774,; 463, 818. Szentgyörgy 1659, 1770.; V/2. 214. Kőszeg 1649.; 345. Komárom 1698.; Wellmann 1979. 165.