Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
Az 1770-es erdőrendtartás hatása alatt Debrecen 1774-ben földmérővel 50 szakaszra osztotta erdeit. A szabályozás azonban nem lehetett túl sikeres, mert 1815-ben a bécsi kamara a debreceni erdők szabályozását sürgette. 94 A rendszabás szeriht a fiatal fákat néhány évig kímélni kellett. Aki Fehérvárott fiatal fákat ásatott ki, másik fát kellett ültetnie helyette. 1832-ben a város még mindig azt jelentette, hogy „határában erdő nem tenyésztetik. A homokdombon többek a kukoricaföldeket fákkal akarják beültetni". 95 Egyes városokban tiltották a makkszedést is. A helytartótanács fontosnak tartotta a makktermelést, és jelentést kért róla. A tanács szerint a kevés erdőben makk nem terem. Gubacs sem volt, a kézművesek a somogyi erdőkből szerezték be. 96 Minderre az erdőbiztos felügyelt, aki Fehérváron a külső tanács tagja volt. Nem volt alávetve az ismétlődő tisztújítási rotációnak, hanem „örökre" választották. A kiültetett fákra külön is vigyáztak. Előbb az útcsináló feladata volt az út melletti fák védelme, később csőszöket vettek fel erre a célra. 1839-ben faültetési-biztos (Baur György) is működött. 97 Különös jelentősége volt — a selyemtermelésnek a felsőbb hatóságok által is támogatott előmozdítására — a szederfa telepítésének. Fehérvárott éppen ezért külön szederfabiztos volt, aki pl. az 1781-ben ültetett ezer fára felügyelt. A lakosok a frissen kiültetett fűzfacsemetéket lelegeltették, ezért a fűzfákat a tanács őriztette. 98 A szederfák telepítésének Mária Terézia is nagy jelentőséget tulajdonított és állandóan szorgalmazta. A város azonban nehezen haladt előre, mivel a salétromnátriumos és nedves talaj nem kedvezett e fafajtának. 1793-ban a Budaikapunál, majd az öregek házánál telepített a város szederfákat. A Szedreskertben kivágott öreg fákat árverés útján adták el. Nem támogatták viszont a szőlőhegyen szeder- és bodzafák ültetését, mert „ezek gyümölcseiért a kértevő madarak odaszoknak". A főhegymester el is rendelte ezeknek a fáknak a szőlőhegyről való kiirtását. 99 Annak ellenére, hogy a talaj nem kedvezett a szederfának, a város próbálkozott a selyem tenyésztéssel. 1786-ban egy kertészt küldtek el tanulni a selyem tenyésztést. 1798-ban ennek ellenére senki sem volt a városban, aki ezzel foglalkozott volna. A helytartótanács viszont leirataiban állandóan szorgalmazta e kérdést. Ezért a város 94 Wellmann 1979. 165.; HKA Camerale Ungarn Fasc. 26. (574). 1809. febr. No 152.; (580) 1815. júl. No 8. 95 Corp. stat. IV/2.646, 776—789. Szentgyörgy 1719,1769. Prot. sess. 1831. márc. 11. No 471.; 1832. aug. 7. No 1580. 96 Corp. stat. V/2. 370. Kőszeg 1706.; Corr. buch. 1776. ápr. 12.; Prot. sess. 1794. szept. 22. No 1093. 97 Kállay 1972.45^*6.; Prot. sess. 1812. júl. 27. No 972.; 1824. márc. 27. No 603.; 1825. márc. 14. No 388.; máj. 7. No 778.; 1839. júl. 28. No 1488. 98 Prot. sess. 1779. febr. 8.; 1781. jún. 22.; 1784. márc. 12. 99 Kállay 1972. 84.; Corr. buch. 1780. febr. 1.; 1793. jún. 7. No 807.; 1795. máj. 22. No 627.; máj. 26. No 642.; jún. 1. No 670.; 1828. aug. 22. No 1425.
