Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

1837-ben a választott polgárok — az adókivetés újbóli szabályozásával kapcsolatban — újabb beadvánnyal fordultak a tanácshoz. Állást foglaltak amellett, hogy „mindenki szabadon használhassa az örök áron megvett földet, a közlegelőt pedig mérsékelt áron". A tanács ellenezte a „szabad használat" bevezetését, mert ez a legelő felosztásával lett volna egyenlő. Arra hivatkoztak, hogy a harmadik vetésforgót az országban több helyen már sikerrel alkalmazták, valamint hogy azt „a nép egyenkénti megkérdezésével vezették be" a városban. A tanács azonban ehhez hozzátette, hogy ha a közönség azt az elvet határozná el, hogy minden lakos korlátlanul vásárolhat búzaföldet, akkor a tanács sem ellenezné, hogy mindenki az örök áron vett földjét szabadon, tetszése szerint használhassa; legeltethesse, vagy ugarnak hagyhassa.

57 1841-ben az „újabb gazdasági mód eszközlése" érdekében a királyi biztos is beleszólt a vitába. A vetésforgó tervét 1000 példányban kinyomatták és házanként kiosztották. A királyi biztos, Bajzáth György királyi tanácsos azt javasolta, hogy az első és második calcaturabeli földek ugyanazon forgóban maradjanak, valamint újból mérnök jelölje ki a harmadik forgó céljára kimetszendő földeket. A királyi biztos szemlét is tartott; ennek során több gazda kérte a „szabad gazdálkodás" fenntartását.

58 A választott község újabb beadványában arra hivatkozott, hogy „a földészet eszméjével nem egyeztethető össze a kétnyomásos gazdálkodás, de akik a háromnyomás ellen vannak, a közlegeltetést akarják. A három nyomás behozatalával nem lesz több legelő, mivel a tavaszi nyomás tarlóját kiveszik a legeltetés alól. A szűk gyöplegelőből 1500 holdat kimetszenek. Mindezek miatt a választópolgárság a szabad gazdálkodás mellett van". A tanács arra hivatkozott, hogy a harmadik nyomás céljára kimetszett földeket 10 évre — takarmány termesztés céljára — bérbe adják, felmentve azokat a közlegeltetés alól. Viszont 10 évig éjjel-nappal lehet legeltetni a városi gyöplegelőn, a Basa lapos mezőn és a Váralján. Az állatok számát úgy akarták csökkenteni, hogy a hazátlan zsellérek által tartható marhák számát háromra limitálják (a sertéseken kívül).

59 Végül is a választópolgárság álláspontja érvényesült: 1842-ben behozták a szabad gazdálkodást, vagyis mind az első, mind a harmadik forgóbeli földeket szabadon lehetett bevetni. A királyi biztos közlése szerint „ezt kormányszékileg helybenhagyták". Ezzel azonban* az ügy nem zárult le: 1846-ban több polgár aláírást gyűjtött a hármas vetésforgó érdekében. A tanács az aláírásgyűjtésre termet adott és hites személyként a választópolgársági jegyzőt küldte ki. A kérdés másik, legeltetési része 1848-ban merült fel újra.

60 57 Prot. sess. 1837. jan. 23. No 169.; márc. 3. No 490. 58 Prot. sess. 1841. júl. 23. No 1850—1851.; aug. 13. No 2029.; szept. 6. No 2259. 59 Prot. sess. 1841. okt. 4. No 2511. 60 Prot. sess. 1842. márc. 11. No 672—673.; márc. 29. No 786.; 1846. júl. 31. No 2790.