Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
1828- ban újabb bizottság foglalkozott a harmadik calcaturával. Véleményük szerint ha valaki a három év után a harmadik vetésforgóban levő földjét vissza akarja venni, a felvállalónak a feltörésért, tisztításért és trágyázásért fizetnie kellett 3 Ft-ot. Hat év után már nincs térítés; a földjét mindenki átveheti. Az első évben 1 hold első osztályú föld után 1 Ft, a másodosztályú után 40 kr, a harmadosztályú után 30 kr váltságot kell fizetni. Felmerült a kérdés, hogy a rácvárosi és felsővárosi telkekre nézve egy közös sorshúzást tartsanak-e vagy külön-külön a két városrésznek. A polgárok meghallgatása után a külön sorshúzás mellett döntöttek, vagyis, hogy az egyik városrészből ne kelljen a másik határába járni a gazdáknak, hanem a saját határban kapják meg a harmadik forgós földeket. A bevezetést viszont ekkor is elhalasztották, mivel „felvették már a ménest és a gulyabeli rideg marhákat; ezeknek a száma azonban a kiosztás (vagyis a legelő mérséklése miatt) csökkenni fog, mivel addig a most a harmadik calcaturának rendelt legelőn tartották azokat". 53 1829- ben már működött a harmadik vetésforgó; rendezték a szükséges „takarodó" utakat és az Aszalóvölgy ben és a Hóhér-kútnál egy-egy kutat építettek. A felsővárosi földek után 1197, a rácvárosiak után 563 Ft-ot szedtek be. Sokan voltak viszont, akik a fizetéssel hátralékban maradtak. A város az írnokokat küldte ki a hátralékosok gabonájának lefoglalására és a városmajorba való szállítására. 54 1834-ben már felmerült annak a gondolata, hogy „a fennálló gazdaság rendje nem felel meg az óhajtott várakozásnak, alkalmasabb gazdasági elvet kell kimunkálni". Erre két tanácsost, a szószólót és négy választópolgárt küldtek ki, köztük Ybl Miklóst. A bizottság elsőként a vetés rendjét szabályozta: az első évben az első (vagyis rendes) calcaturába a kukoricán kívül csak őszi vagy tavaszi gabonát vetettek. A másodikat ugyanabban az évben mindenféle tavaszival vetették el. A harmadik, a legelőföldek ugaron maradtak. A váltási rend 1834 őszén kezdődött és három évig tartott. 55 Más véleményen volt — élén a szószólóval — a választott község. Kérték a tanácstól a kérdésre vonatkozó iratokat, hogy külön tanácsülést tartsanak róla, de ezt a tanács nem adta ki nekik. Végül is a tanáccsal együttes ülésen kérték a harmadik calcatura felfüggesztését. Megtiltotta viszont a tanács, hogy a választott község a felsőbb hatóságoknak írjon, mivel a „haza alkotmánybeli rendszerénél fogva az ország törvényhatóságaival való minden levelezés a tanácsnak, mint törvényhatóságnak a joga. Ezt a tanács kizárólagos sajátjának tekinti". 56 » Prot. sess. 1828. jan. 15. No 112.; okt. 21. No 1765—1766.; okt. 25. No 1804. 54 Prot. sess. 1829. júl. 11. No 1109.; aug. 14. No 1274.; aug. 25. No 1394.; okt. 15. No 1664—1665.; 1831. nov. 11. No 1928.; Felmerült az is, hogy a gazdálkodás új rendjének bevezetésével együtt nem kell-e a városi rétekre az eddiginél nagyobb adót kivetni. Ezt a tanács nem akarta; újból osztályozták viszont a réteket, hogy a kivetés a minőséghez képest történjék. (Prot. sess. 1832. jan. 12. No 14.) " Prot. sess. 1834. máj. 27. No 1057 1/2.; jún. 19. No 1264. 56 Prot. sess. 1834. jún. 19. No 1262—1263.; dec. 1. No 2342.; dec. 22. No 2497.; „Az ülésről szóló jegyzőkönyvet Őnagysága a királyi biztos úr segédje által vezettette." (Prot. sess. 1835. márc. 19. No 563.).
