Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

Wallis halála után a központi kormányzat kénytelen volt áttekinteni az utána e vonatkozásban is maradt csődtömeget. A Konferenz először 1737. október 25-én foglalkozott ezzel a kérdéssel, udvari vegyes bizottság elé utalva az ügyet (ez az Osztrák Udvari Kancellária, a Haditanács, az Udvari Kamara és az Erdélyi Udvari Kancellária megbízottjaiból álljon). A bizottság javaslatát ismét a konferenciának kellett megvitatnia, s ennek állásfoglalása kellett hogy az uralkodó elé kerüljön. A vegyes bizottság 1737. november 6-án össze is ült.

316 Megvitatván, hogy milyen discretiókban részesült a néhai főhadiparancsnok Erdélyben, a bizottság a következő álláspontot alakította ki: az ország évi 12 ezer forint discretiót adhat a főhadiparancsnoknak (azzal a feltétellel, hogy minden egyéb ilyen adomány — ajándék a főhadiparancsnok Erdélybe léptekor, névnapjára, újévkor, útiköltség címén — eltörlendő). A katonai portiók után járó ingyen krajcár őt is illesse meg, minthogy más katonatisztek is kapják ezt. Ha a főhadiparancsnok vizitációs körútra indul, maga és mérsékelt létszámú kísérete számára ingyen élés járjon, de kiindulása előtt jelezze a Guberniumnak útvonalát és kísérete létszámát, hogy az biztost küldhessen melléje, és megtehesse az élés biztosítására szükséges intézkedéseket. Halászatra a folyókban joga legyen a főhadiparancsnoknak (a katonai regulamentum szerint), helységek vagy magánosok halastavaiban nem. A szabad erdőkben vadászhasson — ilyenkor azonban nem terhelheti az érintett helységek lakóit ingyen közmunkával vagy más szolgáltatásokkal. A Wallis számára felajánlott ökrökkel kapcsolatban helyi vizsgálatot tartott jónak a bizottság, s a köznéptől illetéktelenül felvett összeg visszatérítését. Nem alakul ki végleges vélemény az Erdélyben meghagyandó rendkívüli adók és discretiók kérdésében, ezekben ti. a Gubernium és a rendek tervezetet készítettek, az Erdélyi Udvari Kancellária külön is. A bizottság az Erdélyi Udvari Kancelláriára bízta ezek egyeztetését és új tervezet kidolgozását.

317 A Ministerialkonferenz 1738. június 4-én tárgyalta meg a bizottság felterjesztését, s egészében elfogadta. III. Károly „piacet in toto"-val zárta le az ügyet. Különleges kérdésnek számított az a két ügy, amely az 1723. április 26-i ülésen merült fel. Az első a várakhoz teljesített szolgálat megtérítése. A Gubernium felterjesztette az érdekeltek kérvényeit, a konferencia azonban, úgy látva, hogy a Gubernium állásfoglalása nem elégséges, bővebb, véleményes jelentést vár tőle. A másik kérdés Közép-Szolnok megye adózása volt. Ez a partiumi megye ekkor (a végleges szétválasztás előtt) Magyarországhoz adózott. A konferencia (az Erdélyi Udvari Kancellária előterjesztése alapján) a magyar országgyűlés királyi biztosai által kívánta ott előadatni, hogy a megyére ne rójanak ki elviselhetetlen adókat. Az uralkodó mindkét esetben „placet"-tel reagált. Az adó kérdésével szorosan összefügg a róla való számvétel ügye. Ez a kérdés 1726-ban merült fel először. Az országgyűlés királyi propositiói azt követelték, hogy a törvényhatóságok tisztjei évente tartozzanak számadással a Guberniumnak. A tisztek egy része azonban tiltakozott ez ellen, bizalmatlanságot látva az uralkodó kívánságában. Az 1727. április 28-i konferencia így szigorú rendelkezést javasolt a Guberniumhoz és a rendekhez arra nézve, hogy a törvényhatóságok évente adjanak számot a Guberniumnak, az pedig terjessze ezeket az uralkodó elé.