Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

IN. Károly nála szokatlan bőbeszédűséggel hagyta jóvá a Konferenz határozatát.

318 1727. december 11-én a konferencia, a küszöbön álló országgyűlésről intézkedvén, a királyi biztosnak arról is rendelkezést javasolt, hogy a törvényhatóságok ekképpen való számvételét proponálja a gyűlésnek. III. Károly jóváhagyó döntése itt is hosszabb szövegű, mint általában.

319 A számvételi rendszer létre is jött; az eredmény azonban egyelőre az lett, hogy a Konferenz (1729. február 25-én) a beérkezett számadások alapján általános vizsgálatot kíván tartatni Erdélyben. Egyben azonban azzal akarta elejét venni a törvényhatósági tiszteknek javadalmaikkal kapcsolatos visszaéléseinek, hogy azt javasolta: a Birodalom más országainak és tartományainak példájára Erdélyben is adjanak meghatározott illetményt a törvényhatósági tiszteknek, s egyben lássák el őket instructiókkal is. Az országgyűlésen tartotta megvitatandóknak e kérdéseket. III. Károly itt már csak egyszavas „placet"-tal reagált. A kérdés megoldása azonban tovább késett, úgyhogy az 1730. március 23-i konferencia oly értelmű rendelkezést kellett hogy javasoljon a Guberniumhoz és az újabb országgyűlés királyi biztosához, hogy az ügy befejezéséhez a gyűlésből terjesszék fel a számvételhez szükséges kérdőpontokat és a törvényhatósági fő- és vicetisztek instructióit. Az uralkodói állásfoglalás itt sem megy túl a „placet"-en. A kérdés megoldását az országos számvevőség (Exactoratus Provinciális) megszervezése jelenti. Különböző fórumokon folyó, hosszas viták után jut el odáig az országos főszámvevőség ügye, hogy a Gubernium az uralkodó elé terjessze, s az 1737. május 7-i Konferenz-ülés megvitassa az új hatóság tervezetét. A határozat a rendekhez küldi vissza az ügyet azzal, hogy egyet nem értés esetén a Gubernium az egyes natiók álláspontját terjessze fel. A Gubernium és a rendek tegyenek jelölést a főszámvevő és három adjunctusa tisztére, készítsenek tervet fizetésükre, és ezeket együtt terjesszék az uralkodóhoz. III. Károly „placet"-jét adja a dologhoz. Az országos számvevőség 1742-ben jött létre — s ezzel újra rendezetté válik egy olyan ügykör ügyeinek intézése, amelyeket a fejedelmi korszak úgyszólván egészében a fejedelmi hatalom szerveivel vagy legalábbis preponderanciájával intéztek. A Ministerialkonferenzben tárgyalt ügyek másik nagy ügykörét a vallásügyek teszik. A Habsburg Birodalom erdélyi politikájának mindjárt a korszak kezdetén mutatkozó ellenreformációs tendenciája változatlanul tart 1711 után is, sőt még meg is erősödik. Az a református uralom a Guberniumban és a törvényhatóságokban, amely 1692-ben még megvan, már megtört: Erdély gubernátora, Kornis Zsigmond katolikus, az Erdélyi Udvari Kancellária élén változatlanul katolikus személy áll, a kiváló képességű és igen energikus homo novus, Kászoni János, majd báró kászoni Bornemissza János — ez meg is könnyíti az ellenreformáció további lépéseit, és egyben jórészt elkerülhetővé teszi a drasztikus intézkedéseket. Az erdélyi ellenreformáció 1711 után sem olyan erős, mint a magyarországi, de nem is hatástalan. Kezdjük a tárgyalást a preferált felekezetek, a római katolikus és a görög egyesült felekezetek ügyeivel. A római katolikus egyház első olyan ügye, amely a konferencia elé kerül, a püspökség helyreállítása. Ismeretes, hogy az erdélyi római katolikus püspök a fejedelmi kor nagy részében nem működhetett Erdélyben, helyette