Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

1724 között készül is egy újabb országos adóösszeírás Erdélyben, ez azonban (rövidesen látni fogjuk) nem válik új adórendszer alapjává. Jó egy évtizeddel később (közben más típusú, az összeírástól független kísérletek történtek Erdély adózásának új rendezésére), az 1736. szeptemberi erdélyi concursus tért vissza az összeírás eszméjére. Egyetértettek abban, hogy az új adórendszer korábbi előmunkálatai nem lévén eredményesek, új összeírás szükséges. A kérdés 1737. május 7-én került a Konferenz elé. Az az új adóösszeírás elvégzése mellett döntött; az országgyűlés királyi biztosától és a Guberniumtól várta a pontosabb és nem költséges új összeírás tervének s az összeíróbiztosok instructiójának kidolgozását, amelyre előbb az Erdélyi Udvari Kancellária tegye meg észrevételeit, majd valamely udvari vegyes bizottság vitassa meg, s így kerüljön a Konferenz, majd az uralkodó elé. (Az újabb összeírás ügye már áthúzódott 1740 utánra; sokévi előkészítés után, 1750-ben készült el, s vált valóban alapjává Erdély 1754-i új adórendszerének, a Systhema Bethlenianumnak.) Talán már nem lesz meglepő, hogy az uralkodó állásfoglalása az összeírás valamennyi kérdésében a Ministerialkonferenz határozatának egyszavas jóváhagyása. Közben azonban felmerült magának az új adórendszer kidolgozásának terve is. Az 1727. április 28-i konferencia-ülés ezt a feladatot a Guberniumra rótta, azzal a megjegyzéssel, hogy amennyiben leküzdhetetlen nehézségekre vagy ellentétekre talál, ezekről az uralkodó döntését kérje ki. III. Károly döntésében, meglepő módon, hosszabb szövegben hangsúlyozta egy helyes adórendszer kidolgozásának szükségességét.

315 A következő években, Tige akkori főhadiparancsnok elnökletével, ki is küldenek egy bizottságot az új adórendszer kidolgozására. Ez Tige haláláig nem fejezi be munkáját, úgyhogy az 1730. március 23-i Konferenz-ülés azt kellett hogy javasolja: a bizottság, most az új főhadiparancsnok, Wallis elnökletével, az országgyűlés alatt feltétlenül gyűljön egybe, fejezze be a munkát és terjessze tervezetét az uralkodó elé. Ha a natiók közti nézeteltérések nem volnának kiküszöbölhetőek, s a bizottságban sincs egyetértés, a különvéleményeket csatolják a tervezethez. Ennek a nekifutásnak lett az eredménye az 1730. nyári országgyűlésen az ún. calculus-rendszer, a kapuszám-rendszer némileg javított változata (az adó 37%-át a magyar megyék, 17%-át a székelyek, 38%-át a szászok, 8%-át Fogarasfölde, a városok és a különleges jogállású adózók fizessék). Ez természetesen ideiglenes megoldás volt. így 1736. március 18-án a konferencia, tekintettel az adózás aránytalanságai miatti újabb panaszokra, a következő országgyűlésen kidolgoztatta volna a rég várt új adórendszert. Ha megállapodás nem született volna, a királyi biztosnak s a Guberniumnak a felmerülő nehézségekről kellett volna véleményes jelentést tennie. Itt tűnik el szemünk elől a kérdés; a megoldás — említettük már — 1754-ben jelenik meg. III. Károly állásfoglalása 1730-ban és 1736-ban egyaránt: „piacet". Az adóügynek a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicisnél tárgyalt kérdései már rövidebben áttekinthetők. A discretiók (a lakosságtól az adón, ül. a katonaságnak a regulamentum szerint járó tartásán felül, ellenszolgáltatás nélkül kicsikart készpénz vagy élés) kérdése számos ízben került az adóügy egészének függelékeként a konferencia elé. Érdemi kérdéssé azonban csak akkor vált, amikor