Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

református rendek vezéralakja) és Haller György (ekkor a Haller család első számú exponense) kapjon decretalis titkos tanácsosságot. Többeknek javasolt a Kancellária kamarási rangot.

300 Másokat aranylánccal tartott megjutalmazandóknak, vagy egyszerűen királyi kegyre ajánlotta őket. Bornemissza János saját magának decretalis királyi tanácsosságot kért. Az uralkodó jóváhagyta a javaslatot. A Partium ügye, amely végül is államterület-kérdéssé vált a Habsburg Birodalmon belül, jó másfél évtizeden át fel-felbukkant a konferencia ülésén. 1718. december 27-én annak a felségfolyamodványnak a kapcsán került erre sor, amit Mártonffi György erdélyi római katolikus püspök mint a rendek követe nyújtott be. A rendek itt nemcsak Zaránd, Kraszna, Közép-Szolnok, Máramaros megye és Kővárvidék egyértelműen Erdélyhez kapcsolását sürgették, hanem Lúgos és Karánsebes vidékéét és a Bánátét is. A Konferenz további vizsgálatot tartott szükségesnek, elnapolandónak vélte az ügyet; III. Károly elfogadta ezt az álláspontot. Többéves szünet után, 1722-ben annak révén jutott a Ministerialkonferenz elé a kérdés, hogy a magyar országgyűlésre meghívták a partiumi törvényhatóságok követeit is. Az Erdélyi Udvari Kancellária külön-külön fordult az uralkodóhoz és a Konferenzhez, azt az álláspontot képviselve, hogy e törvényhatóságok in Civilibus et Juridicis Erdélyhez tartozván, nem lehetett meghívni őket a magyar országgyűlésre, helyük sincs ott. Minthogy azonban a partiumi követek közben már felérkeztek a pozsonyi országgyűlésre, az az uralkodói döntés született, hogy az adó és hadellátás tárgyalásán legyenek jelen az országgyűlésen, más ügyek tárgyalásánál távol maradhatnak.

301 1724-ben létrejővén a magyarországi Helytartótanács, újra felmerül a Partium hovatartozásának kérdése; az új szerv ti. de facto kiterjesztette hatáskörét a partiumi megyékre is. A Gubernium tájékoztatta erről az Erdélyi Udvari Kancelláriát, az pedig, a periculum in mora esetét látván fennforogni, egyenesen az uralkodóhoz fordult (felségelőterjesztésének másolatát terjesztve Savoyai Jenő elé). A kérdés (1725. március végén vagy április elején) mégis a konferencia elé került; az láthatólag fenntartotta a status quo-t.

302 Az ennek nyomán kiadott rendelkezések azonban nem hozták meg a várt eredményt; a Gubernium és mások is sorozatosan panaszkodtak az uralkodónál a Partiumban elszenvedett sérelmek miatt.

303 E panaszokat vitatta meg az 1727. április 28-i Konferenz-ülés; úgy határozott, hogy az Erdélyi Udvari Kancellária e panaszokat az Osztrák Udvari Kancellária útján

304 közölje a Magyar Udvari Kancelláriával, addig a dolog maradjon in status quo. III. Károly a javaslatot jóváhagyó resolutiója külön is hangsúlyozta a status quo fenntartásának szükségét.

305 A Partium ügyét végül is III. Károly 1732. végi döntése rendezte, kettéosztva e területet, s Kraszna, Közép-Szolnok megyét, Kővárvidéket és Zaránd megye keleti felét minden vonatkozásban Erdélyhez csatolva, a többi vitatott területeket pedig Magyarországhoz. A továbbiakban csak e döntés végrehajtásának bizonyos kérdései jutnak el az erdélyi konferenciáig.

306 Rendszeresen tárgya az erdélyi konferenciának országgyűlések egybehívásának, ezekre királyi biztos kiküldésének és az országgyűlés napirendjére tűzendő kérdéseknek (királyi propositiók) az ügyei. Az 1716. november 23-i Konferenzülésnek ez a fő tárgya. Az Erdélyi Udvari Kancellária előterjesztése alapján a