Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

elsősorban az ország egész helyzetének kérdéskomplexumát vitatják meg, inkább csak 1711 után bocsátkozva nem szorosan ebbe tartozó kérdésekbe. Van olyan eset is, amikor éppen Erdély katonai megtartása vagy (ideiglenes) feladása az egyetlen kérdés. Ami a konferencián megnyilvánuló álláspontokat illeti: a Gubernium a lehető gyakorisággal s igen határozottan szóvá teszi a háborús terhek súlyos hatását Erdélyre, egyáltalán nem leplezve véleményét azok tűrhetetlenségéről; arról sem, hogy a háborús pusztulásért elsősorban a császári felet tartja felelősnek. Kísérleteket tesz a főhadiparancsnok kemény uralma alól való szabadulásra. Politikusán kezeli a Rákóczi-pártiak amnesztiájának kérdését. Az Erdélyi Udvari Kancellária (ahol külön álláspontja megállapítható) támogatja a Gubernium követeléseit. A konferencia pedig igyekszik valamiféle modus vivendit teremteni az összbirodalmi érdek és Erdély konkrét igényei-bajai közt: a katonaság túlkapásait helyteleníti, de a terheket nem csökkenti; a Rákóczi-pártiakat maga is politikusán kezelné; természetesnek veszi, hogy Erdélyt a Gubernium igazgassa, s ne a főhadiparancsnok (a főhadiparancsnok uralma azonban változatlan marad). Egyáltalán: Erdély ügyeinek alakulását 1711-ig (s részben utána is) nem a Gubernium és az Erdélyi Udvari Kancellária felelősségérzete és (lehető) bátorsága határozza meg, nem is a Konferenz politikai érzéke, hanem a helyi (értve ezen esetleg egy törvényhatóságot vagy egy zászlóalj szálláskörletét) hatalmi realitások. 9. 1715—1740 1715 tavaszától már teljes áttekintéssel rendelkezhetünk a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis hatásköréről. Ezt az alábbiakban ügykörök szerint tárgyaljuk.

296 Első helyen a konferenciának a Pragmática Sanctióval kapcsolatos tevékenységét említjük. Első ízben a Pragmática Sanctio (ismeretesen puccsszerűen történt) erdélyi elfogadtatása után, 1723. április 26-án foglalkozik ezzel a témával. Úgy határoz, hogy (az Erdélyi Udvari Kancellária előterjesztésével egyezően) meg kell dicsérni a Guberniumot és a rendeket devotiójükért, a Pragmática Sanctio ottani elfogadását tartalmazó határozatot pedig örök (változtathatatlan) törvényként kell kezelni. III. Károly elfogadja a konferencia javaslatát. Az 1723. december 30-i konferencia a Pragmática Sanctio oklevelének kiállításáról dönt.

297 A központi kormányzat honorálni is kívánta azoknak a buzgalmát, akik a legtöbbet tettek Erdélyben a Habsburg családi törvény elfogadása érdekében. Eziránt előbb az 1725. március 1-i konferencia tesz felségelőterjesztést; III. Károly ekkor az Erdélyi Udvari Kancelláriától kért javaslatot a jutalmazásra.

298 A Kancellária feltehetően rövidesen be is nyújtotta ezt;

299 tárgyalására azonban csak 1727. december 11-én került sor. A javaslat szerint Kornis Zsigmond gubernátor, aki akkor már évek óta viselte az ún. decretalis (tehát nem valóságos) titkos tanácsosi rangot, most nyerje a valóságos titkos tanácsosságot, Antalfi János erdélyi római katolikus püspök, Wesselényi István (a rendek elnöke, az erdélyi